Tudom hogy utáljátok bennünk,
Hogy hajt minket a vágy netovábbja
A homlokunkra van tetoválva,
Férfiak vagyunk!
S kétséget nem hagyunk,
Mit is akarunk
Tőled s Tőletek
Én is ez után törtetek
Mint vadkan csak csörtetek
Feldöntök mindent köröttem
Nem marad épen semmi csak törötten
Életek, érzések és saját magam is
Majd béklyóm lesz a kanáris
Ahová a sok szennyel
Magamat lenyelettem
Én is útálom magamat
Megtépném amúgy is ritkuló hajamat
De hát nagy ereje van a vérnek
Felülírják az észérvet a gének
Ne várjatok mást tőlünk
Túl erős a mi bőrünk
Abból kibújni nem tudunk
Utánatok a végsőkig loholunk
Bocsássátok meg a mi nagy vétkünk
A „Se veled, se nélküled létünk”
4 hozzászólás
szia!
Nem mondom jó kis hitvallás a férfiakról, és kicsit magadról is. Őszinte nyilt, a hiba csak abban rejtőzik, hogy eme gondolatokat magának sem meri bevallani elég sok férfi egyed. de mint látni tisztelet a kivételnek! gratula!
Barátsággal Panka!
Kedves Szirom!
Gratula a vershez és az őszinteséghez is. Bárcsak több férfi vallaná be..
Myrthil
Bocsi, de a címből nem maradt véletlenül ki egy r betű? Vagy szándékosan írtad így?
Igen nagyon utáljuk… 😛
De a vers tetszik 🙂
Üdv: Szelibra