Szemedbe nevet, kedélyes szavak,
hiszed jó barát, elakad szavad;
megtéveszt, hízelgő, mézes-mázas,
hátad mögött már nem olyan nyájas.
Nem fontos senki, csak önnön maga,
a barátságnak nincs íze, szaga;
spanyolfal mögül villan tőr, nyele,
sóvár-irigyen hátba döf vele.
23 hozzászólás
Az ilyen emberektől mentsen meg Isten!:) Kemény, de igaz szavak, gratulálok.
Szeretettel: Klári
Úgy, ahogy mondod, kedves Klári.
Köszönöm szépen!
Szeretettel
Ida
mintha rólam írtad volna! 🙂
Nagyon sok ilyen "jó barát" van, nehéz megtalálni az igaz, valós barátot. Nagyon szépen versbe öntötted, gratulálok! Szeretettel: Magdi
Örülök, hogy tetszett, kedves Magdi.
Köszönöm látogatásod, és kedves soraid.
Szeretettel
Ida
Sajnos vannak ilyen emberek, nem fűzök hozzá semmit, te nagyon jól megírtad.
Gratulálok: oroszlán
Köszönöm szépen, kedves oroszlán!
Szeretettel
Ida
Ida, hál'Istennek én már túl vagyok azon, hogyha valaki mézes-mázos (amit már alapból utálok) hozzám, attól mindjárt a barátom lenne. Ahhoz azért ennél, sokkal sokkal több kell
(Kifigyeltem, hogy mézes-mázosok többsége hátulról döfő fajta.)
A tőr után kell a vessző?
Szusi kedves, magam is úgy érzem, túl vagyok rajta, elég jó emberismerőnek tartom magam… talán azért is tudtam megírni? :))
(A tőr után, csak azért kell a vessző, mert ugyebár, nem a nyele villan, az viszont a szótagszám és rím végett került bele… (lehet, hogy nem jó megoldás?)):))
Kedves Ida!
Ezt a fajta embertipust nagyon jól jellemezted néhány sorban is. Bizony, ezeket jobb elkerülni, mint velük barátságot-közelebbi kapcsolatot teremteni. Akkor jelent gondot, ha jó tudják magukat álcázni, s igazi mivoltukat nem ismerik fel időben.
Versed egyben felhívást is jelent.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen elismerő soraid. Bizony igazad lehet, olykor túl jóra sikeredhet az álca…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Elég undorító tulajdonság a kétszínűség, bár ez is kezd fejlődni, már vannak három-négy, sőt többszínű emberek is. Akik mindig úgy beszélnek másokkal, hogy megbízzanak bennük, aztán kapnak a bizalomért cserében tőlük egy kokit, vagy egy sallert, vagy tönkre teszik az életüket lazán. Olyanok, mint a kaméleonok, minden színben játszanak, az érdekeik szerint. Legalább az egyik szín azért nem ártana, ha legalább jól állna nekik.
Ne engedj senkit a hátad mögé állni, ki tudja mi van a kezében!
Judit
Kedves Judit!
Milyen igazad van! Talán valamikor csak kétszínűek voltak egyes emberek, ma már valóban inkább sokszínűre kellene változtatni. Mennyi mindent bele lehet látni ebbe a kis versbe, és milyen igaz, hogy hátba döfnek, sőt!
Óvatos leszek, ígérem!
Ida
Kedves Ida!
Van ebben valami igazság. Nekem az jutott eszembe akit a kígyó megmar az a gyíktól is fél.
Elgondolkodtató vers. Óvatosság sosem árt.
Barátsággal: Ági
Kedves Ági
A mondás, amit említesz, valóban tökéletesen ideillik. Látod, magam sem hittem, hogy ennyi (i)gazság rejlik ebben a versben. Bizony, több szem, többet lát! S valóban nem árt az óvatosság. Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Szeretettel
Ida
Jól gondolod. A kétszínűség mélyén legtöbbször az irigység rejtőzik. Az a baj, hogy ezek az érzések egyidősek az emberrel. Szóval mindig fognak létezni.
Nagyon kifejező vers!
Deiphobae
Sajnos, igazad van: voltak, vannak és lesznek!
Örülök, hogy kifejezőnek találod. Köszönöm.
Szeretettel
Ida
A tartalom, amelyről szól, az szokta úgy mondd a gyomromat felforgatni, a felfedezése amikor ilyenbe botlom. Ideig óráig működni is képes egyes emberpalántáknál. Szerencsére lecseng, mint a legjobb sláger is.:-)
Szeretettel:Marietta
Így, ahogy mondod, kedves Marietta!
Köszönlek!
Szeretettel
Ida
Rengeteg igazságot rejt!
Gratulálok megfigyléseidre!
Szeretettel:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor.
üdvözlettel
Ida
Lényegre törő döfés!
Gratulálok!
Köszönöm szépen, Mihály!
Üdvözlettel
Ida