Semmivé kell lennem!
A nihil hív,
Zsugorodj össze bennem
Roncsolt szív.
Jobb, ha a férgeké leszek
Mint, a mérgek
Belülről szétszedjenek.
Óh miért születtem?
Vagy miért szerettem?
Vagy miért élek?
Jaj fuss a szép szemektől
Mint a tigrisektől.
Gyenge hiszékeny lélek
Én is egyszer a szívemnek
Meghajoltam
Két szép kék hízelgő szemnek
Örök rabja voltam.
Válj bennem gyűlöletté
Hajdan édes hang!
Lángolj, mint a pokol!
Szerelmes láng
S akiért így élem
Konok és bús világom,
Vágd ki velem együtt
Gonosz ég,
S ne emlékezzem, arra hogy ki voltál rég,
Miért akarjak élni?
Élni boldogtalan?
Hogy haragom és bánatom nőjön?
Nem akarok többé félni.
Inkább halni akarok
Mert egyedül én, nem vagyok.
De ő is jöjjön velem,
Hogy hazug szavát
Újra akarjam,
És hitszegő száját,
Megint megcsókoljam.
2 hozzászólás
Kedves Erika!
Fájdalmas szerelem… Ilyen az érzelem, még akkor is kell, ha hitszegő és hazug.
Jó az érzelmeket kiírni. Tetszik a szókimondó versed.
Szeretettel olvastalak: Kata
A lángolás, a szenvedély, a belső tűz teszi nagyon jóvá ezt a verset! Az őszinte érzelmek mindig átmennek az olvasóhoz! Szép volt! Üdv: én