A tavaszhoz

Közeleg a kikelet,
a kertek alatt oson.
Bár a zord téli hideg,
még dacosan trónol.

Nem veszi észre,
hogy az ereje csökken,
itt a hó mozdul,
amott eresz csöppen.

Míg a természet ébredezik,
jókedvünk kerekedik.
Ahogy az idő melegszik,
a hóvirág előbújik.

A hóból lassan sár lesz,
a jégből pedig eső,
a tél temetett,
a tavasz teremtő.

Új életet ő ad!
Zöldet a határnak,
rügyeket a fáknak,
örök körforgását,
az egész világnak.

Krancz Béla
Pécs