mikor épp nem jutsz eszembe,
akkor is itt dobbansz bent a szívembe'
hisz sejtjeid az enyémek is,
s ha levegőt veszel,
élek én is.
Akkor is gondolok rád,
mikor bánatom van,
ha épp bal lábbal indult az amúgy szép nap,
ha fejére állt a világ,
s mindenki engem bánt,
hol vagy hogy megvédd azt
ki mindenben téged lát?
Akkor is gondolok rád,
ha nézem a tavaszi tájat,
messze a kicsiny várat,
fölötte nap sárgállik,
alatta zöldell a rét,
rügy fakad, kéklik az ég…
…szép is lehetne,
ha együtt néznénk…
Akkor is gondolok rád,
ha épp alszol,
betakar a holdfény,
rád hull az álomlepel,
s a fáradtság maga alá teper,
akkor is ott vagyok…pillád rezdülését vigyázom,
s reggel ha ébredsz
melletted tanyázom.
2 hozzászólás
Kedves Heather Bay!
"Szenvedéllyel gondolni egy másik emberi lényre mindig több bánatot okoz, mint örömet. Mindezek ellenére az ember nem lehet meg e tapasztalat nélkül."
Agatha Christie irta ezt, és talán ez volt a legrövideb, de lagváltozatossam, krimiál regénye amit valaha is leirt. Mert ez a "rád gondolni" olyan sok féleképpen már megtörtént, és történik monden nap, a legérdekessebb benne, az ember mennél kevesebbet akar
"rá gondolni" annál többet teszi. De mint ahogyan Agatha Christie leirta. ezt csak kellő tapasztalattal lehet megérteni. Mindenesetra az, akire igy és ennyit gondolnak, az egy szerencsés ember.
Üdv Toni
Kedves Toni!
Ha szeretünk valakit, óhatatlan, hogy ne gondoljunk rá, ha nincs velünk, még akkor is, ha z fájdalmas. De édes fájdalom ez, hiszen ekkor, szerelmesen él az ember, s tudja, hogy őt is szeretik, és ez élettel, boldogsággal tölti el lényét.
Köszönöm, hogy olvastál!
Erika