Túl a valón, érző léten,
puha kézzel, színekben szépen,
szárnyas-álmom megbénítja,
zizzen az ág, lopva súgja.
-Én vagyok az, érted jöttem,
szád a számmal öleltettem,
éljük vérig az ájult gyönyört,
égi vágyam mindíg gyötört,
hogy földi embert csókolhassak,
szolgasorba ringathassak.
10 hozzászólás
Kedves Májusfa!
Szép dallamos, elringató verset hoztál,.. jó volt olvasni:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm hogy meglátogattál.Örülök hogy olvastad.
Üdv.
Kedves majusfa!
Nagyon tetszik a versed. Dallamos, és lágy, jó volt olvasni.
Gratulálok!
Üdv: Mishu
Kösz a véleményedet Mishu!
Üdv.
Kedves Májusfa! Nagyon jó érzés volt olvasni, különleges, dallamos. Örölük, hogy ilyen szépet olvashattam ebben a témában. 🙂 Szeretettel: Andika
Szép álom!
Kedves Andika!
A téma a szép….és hát én így emlékszem a történtekre:))))))))))))).
Üdv.
Örülök hogy itt jártál Dinipapa.
Üdv.
Nagyon klassz, dallamos vers. Picit bántam, hogy van két sor, ami megtöri a ritmusát. A helyedben változtatnék rajta:
puha kézzel, színekben szépen
éljük vérig az ájult gyönyört,
Örülök, hogy olvashattam!
Zannon
Kedves Zannon!
Köszönöm a véleményedet. A sorokkal lehetne játszani valóban. ..azt hiszem a lényeg meg is maradna. lehet hogy meg is próbálom.
Üdv.:majusfa