Égető tűzvihar sodort szerte széjjel.
Azt hittem meghalok.
Rémálom szállt le éjjel.
Felébredtem, s itt vagyok.
Itt vagyok, még gyengén és fáradtan,
s az éjszakám, az álmatlan,
újabb napra tért át.
Ebben már nem ismerek tréfát…
Egy lábadozó, vértezett,
hős, győztes vagyok.
Próba volt.
Egy nehéz, szürke fejezet.
Letudtam és itt vagyok.
Itt vagyok, és már kevésbé félek.
Önmagam vagyok.
A hátam mögött hagyok
jó pár rossz hónapot.
Tovább megyek, most itt vagyok.
Kellek még.
Kellek még a Földnek,
a nesztelen jövőnek.
Kellek még a Napnak,
a Bölcs Akaratnak.
Kellek még, mert döntöttek:
Éberen akarnak!
Kellek még az Istennek,
a Szentnek, a Szűznek.
Hozzám még az égiek
reményeket fűznek.
Kellek még Nekem.
Bölcs, ősz magamnak,
hogy segítsem és tudjam:
értelme a napnak az én kezemben van.
Szeretnek és szeretek.
Nem is kellhet más.
Sok-sok még meg nem élt, édes benyomás.
Rejtelmes jövőnek bölcs, izgalmas titkát,
megfejteni fogom.
Az igazit, a ritkát.
Vár még rám boldog perc,
sok száz, rakat, halom…
Hát megígérem magamnak,
hogy megtapasztalom!
4 hozzászólás
Szép, érzelmekben gazdag vers. Az az oroszlán sokáig éljen! Üdv: én
Az oroszlán sajnos nem élt sokáig…
Kedves Janka!
Szép és egyedi vers.Gratulálok.
Üdv:Ági
Tetszik:)Azt hittem más lesz a téma ,de így is remek:)
Pityu