dühöt ver a kovács
vaskos marka repedt dió
gurul az üllő alá
eltévedt tán vagy ócska varjak
marták érte halálra egymást
a kovács verejtéke sós patak
veszi körbe táncol a dió
tör és zúz most az idő
szítja a parazsat égető
kérdések gyűlnek a villanydróton
egyre kevesebb a fecske
negyvenkilenc éve alig fértek el
a faluban két pózna között
most szűk tízet számolok
gyöngyöt szülnek az emlékek
gátat metszenék a tegnapon
hogy könnyítsem vajúdását
más dolgom úgysem lesz egy darabig
a jövő gyermekei még
a csillagokon táncolnak
3 hozzászólás
Szia Edit!
Jajjj
a feskékböl alig maradt!
Összel a drótokpn tényleg alig látszanak
"gyöngyöt szülnek az emlékek
gátat metszenék a tegnapon
hogy könnyítsem vajjúdását"
…ezek csodajó hasonlatok,nagyon jó gondolatok
"a jövő gyermekei még
a csillagokon táncolnak"
Ez is!
Rengeteg dolog lehetséges!
Gratulálok m´nagyon ötletes írásodra!
Szép napot:sailor
Sailor! Köszönöm jöttödet!
Megint örültem Neked!
😊