Egy arctalan öreg ül a csónakon,
csuklya a fején, szép nyári alkonyon,
evezve indul a napkorong felé,
távolodik egyre, bűvös köd fején.
A lemenő nap simogatja, henyén
szórja szét lángsugarát, majd elcsitul,
bukfencet vet, s bele a tengerbe hull.
Az öreg hirtelen a homályba vész,
nem látszik már, csak a két evező kéz,
ahol a nap csobbant, a hullámba vész.
23 hozzászólás
Az öreg halász, és Tóth Gabi videoklippje kavarog a fejemben. Szerintem jó az ötlet, az indítás, aztán elhal minden a ködben…a sejttetéssel talán erősebben átjönne, mint a direkt leírással, talán a nyomasztó hangulat is jobban átjönne.
Üdv: Cal
Nem az öreg halászról szól a versem, Tóth Gabi meg még véletlenül sem fordult meg a fejemben és nem is szeretném, ha bármilyen videoklipphez lenne hasonlatos.
Ezek szerint talán mégis titokzatos maradt, mert az volt a célom. Talán inkább a Bánat, vagy a Végzet maga volt az öreg aki elevezett a semmibe… Talán ez járt a fejemben…
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv. Ida
Ida kedves!
Én imádom, ha a befogadó, olvasó a saját érzéseit írja le a versemmel kapcsolatban, azt ami indukálta,nem pedig azt, hogy mit akartam vele mondani.
Ezért hasonlítottam egy általam nagyon értékesnek tartott Tóth Gabi videoklipphez hangulatában,képében. A címválasztást kifejezetten jónak tartom, a rímeiddel meg nem foglakoztam, elvonta figyelmem a kép.
Kedves Cal!
Igazán nagyra értékelem magam is, ha az olvasó saját érzéseit, meglátásait írja le versemmel kapcsolatban, mint ahogy azt láthatod a másodikként hozzászóló Zsófinak írt válaszomból is. Viszont a celebektől borsódzik a hátam, tényleg ne haragudj, csak úgy kibukott belőlem. Többé nem fog előfordulni.
Annak viszont nagyon örülök, hogy a kép elvonta a figyelmed a rímekről…
Üdv. Ida
Én arra gondolok, hogy te ott ülsz az Adria meleg homokján és nézed a naplementét.
A szemed meglátja a messze távolodó csónakot az öreggel. A távolság egyre nő és te már a végén azt látod, hogy Ő és a nap egyszerre bukik alá a horizonton.
Nagyon tetszik !!
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Ez már igencsak szimpatikus nekem.
Maradjon titokzatos az idegen öreg, csak látni vélem, hogyan tűnik el a messzeségben…
Az Adria partról szemlélve a naplementét, amit oly sokszor megtettem. Valóban oda képzeltem magam, hiszen ez ma már csak vágyálom…
Köszönöm értő olvasatod.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nekem hátborzongató ez a versed. Ahogy homályba (feledésbe merül)az öreg és a napkorong a tengerbe bukik valamilyen módon nekem az elmúlást, a csendes halált és a céltalanságot idézi. Azt, hogy egyszer meghalunk és nem lesz már, aki emlékezni fog ránk. Nem tudom miért jutottak ezek a gondolatok eszembe hirtelen ahogy olvastam. Nagyon szépen megírt vers és a befejezés is illik véleményem szerint a kezdetekhez. A kezdet és a vég. üdvözlettel: Szilvi
Ráhibáztál, kedves Szilvi.
Ahogy magam előtt láttam a csuklyás öreget távolodni a csónakkal, egyre a Végzet motoszkált a fejemben. Talán kicsit hátborzongató, de örülök pozitív véleményednek.
Köszönöm szépen.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Attól jó egy vers, ha többen több mondanivalót is találnak benne. Először nekem is a végzet vagy sors jutott eszembe, de ahogy többször olvastam, úgy éreztem jelenthet ez egy-egy múló napot is akár. A napjainkat is így viszi el egy csónakban evező öreg. Mindenesetre engem is megfogott, bár lehet, hogy más szemszögből.
Tetszett a versed.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Igazán örülök, hogy többet látsz a versemben, mint jómagam. Már máskor is előfordult velem hasonló, valaki megmagyarázta a versem, s én csak rácsodálkoztam, hogy hát valóban…
Mindenesetre örülök, hogy tetszik. Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Én is celeb vagyok! 🙂 ezért piszkálódsz?
Mégis honnan tudhatnám? Eszemben sincs piszkálódni. Áruld el, hogy ki vagy, ha nem titok, mert nekem tényleg fogalmam sincs. Ezer bocsánat. Most már meg sem szólalok…
Nálam a három utolsó sor tett koronát a versre. 🙂 Ott fogtál meg vele, és úgy ballagtam ismét vissza. 🙂
Gyakran előfordul, hogy egyetlen kép elég a hatás elérése érdekében, mint most nekem.
pipacs
Örülök, hogy volt hatása Rád a versemnek, hogy elkaptad a képet, vagy a pillanatot…
Köszönlek, drága Pipacs.
Szeretettel
Ida
bibibúúú! azsén vejsemben nincs jagjím, pedig te montad, ebben meg hemzseg,pedig nem montam 🙂 beeeeeee! :)))))))))))))))
Ehhez nem szükségeltetik semmiféle kommentár.
A HOZZÁSZÓLÁS ÖNMAGÁT MINŐSÍTI!!!
:)))))))
a reakció is!
én csak tartom a görbe tükröt! :)))))
Kedves Ida!
´Egy arctalan öreg ül a csónakon´…
sokszor láttam a tenger sima tükrén távolódó,
ködbe-veszö vitorlásokat…
Irásod nekem az emberi élet idöbe ágyazott
sorsát kelti életre…
´ahol a nap csobbant,
a hullámba vész´
itt meg sejteted az ´öröklétet´!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Köszönöm, kedves sailor, remekül megfejtetted, amit versemmel mondani akartam.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel
Ida
Szép lett ez a versed, jók a képek, magával ragadott.
Üdv: tibor
Örülök, kedves Tibor, ha Neked is tetszett.
Köszönöm.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Mivel Salior már megfejtette a versedet, nekem " csak" gyönyörködni kell benne.
Megteszem.
Szeretettel: Edit
Köszönöm szépen, Edit kedves.
Szeretettel!
Ida