Még nem kaptam sokat
tőled, se keveset, csak napokat,
amikor megkönnyebbült a lét,
és éltem a boldog emberek életét.
Még nem adtam sokat
neked, csak apró dolgokat,
de mert óriásinak látod
mindet, neked adtam a világot.
Még nem rólad beszél
a párna, s nem súgja a szél
neved, de ha magamban titkon harcolok,
miattad teszem, s rád gondolok.
Még nem tudom, milyen
a semmi, és milyen a valamilyen,
és hogy barát vagy-e, vagy szerelem,
de bármelyik is, kell, nagyon kell nekem.
4 hozzászólás
Nagyon jól kifejezi a versed a kapcsolatoknak azt a stádiumát, ami még nagyon megfoghatatlan, amiből még bármi lehet – Minden vagy Semmi – olyan lebegős, köztes-állapot.
Üdv!
Hanga
Szia
Nagyon édes a versed.Istenem már rég gondoltam ennyire vissza a fiatalságomra.
-Még nem tudni mi ez az érzés…de jó nagyon…
Gyönyörűen megírtad!Köszönöm, hogy olvashattam:Szeretettel:Kriszti
u.i.:Ebből, szerelem lesz!
:)háát… 🙂 ez egy "majdnem szerelem" volt 🙂 a múzsával nagyon jó a kapcsolatom, de a szívemet elrabolta más… igaz, nem volt egyszerű dolga.
ez egy jó vers…
nem mintha értenék a verstanhoz, a ritmikához, a rímekhez…
de néha napközben is eszembe jut ennek a vernek pár sora… és sokszor visszajövök újraolvasni… ez egy jó vers 🙂