Színes virágok festett kavalkádja,
Élénkpiros színtõl a haragos zöldig,
Korsóba rendezõdve tárulnak felém.
Asztal közepén szirmaikra vetül a fény,
Néhány szál kibújva a csokor ölelésébõl,
Magányosan lehullva, halkan száradva.
Csend és nyugalom honol köröttük,
Virágok bársonyos szirmainak ölelkezése,
Összhang a vágy cseppjeinek gördülésére.
Pompás csokrot festett a festõ palettája,
Mi egykoron illatot ontó bokréta volt,
Ma porlepte festmény a régmúlt idõk szépségérõl.
3 hozzászólás
Helló!
Nem tudom, hogy a Napvilág szabályzata engedi-e a linkelést, de ha igen, én a helyedben a megjegyzéshez raktam volna egy linket a festményről. Amúgy így is megtaláltam. 🙂 Nagyon érdekes ötletnek tartom, hogy egy festményről írj verset, és meg kell hagyni, jól is sikerült. Tetszik. 🙂
Kk.
Szia, köszönöm, hogy tetszett a versem. Érdekes ötlet a link berakása, bár nem tudom a szabályzat engedi-e?
Mostanában kedvet éreztem a kedvenc festményeimről a versíráshoz. Ilyen a Lilaruhás nő és a mostanában írt Majális versem is. Ha esetleg érdekel, örülnék a véleményednek.
Üdvözlettel: Gyöngy
Érdekes gondolat, festményekről verset írni, de úgy látszik, Te jól értesz hozzá. Igazán meg tudod fogalmazni úgy, hogy szinte látjuk magunk előtt a festőművész alkotását.
Tetszett a versed és a gondolatod is.
Szeretettel: Kata