Káoszba fulladó könyvhalom,
Gyűrött papírok,
Poros és néma billentyűsor
Az íróasztalon.
Függöny libben lágyan,
A szél ki-bejár,
Magányosan, a csend szobámban
Merengve társra vár.
Belépek, a csend álmából felriad,
Lágyan átölel,
Hallgatunk, majd régi jó barátként
Némán beszélni kezd.
3 hozzászólás
Egész szép(ecske), két megjegyzésem lenne csak. Az egyik, hogy egy következetes rímképlet esetleg jót tenne a versnek, a másik, hogy a cím többet mondó lehetne kötőjellel (Csend-élet) írva – szerintem legalábbis.
Üdv,
Poppy
Poppyval egyetértek, már ami a rímképletet illeti. De így is figyelemreméltó a munkád.
Gratulálok. a.
Élethű csendélet.
Szeretettel: Rozália