Nem kérek mást, csupán egy ölelést…
a régi kacagósra éhezem;
aztán mesét mesélnél, csendeset,
végig mesélnéd az életem…
Apa!… most is hallgatnám a meséd,
későn ismertem fel valódi becsét,
belekiáltom az éjszakába:
barangolnék veled Óperenciába`!…
Messze mentél, régen,
nagyon messze,
csillagokkal üzensz néha este…
Huszonöt kemény év nélküled…
osztott a sors jót, rosszat, (még milyet!).
Már a hangodra sem emlékezem…
… a szereteted van itt velem!
16 hozzászólás
Megható emlékezésedet őszinte szeretettel olvastam drága Ida!
Gratulálok a versedhez öleléssel: Ica
Köszönöm szépen, Ica drága!
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida !
Gyönyörű verset írtál, fájó megemlékezés…
Szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm kedves szavaid, drága Zsu!
Ölelésem
Ida
Meghatóan szép, megemlékezés.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Köszönöm, a figyelmed, drága Zsófi!
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida!
Meghatódva olvastam szívből jövő megemlékezésedet. 25 év elteltével egyes dolgok elhalványulnak, de a szeretetük örökké hiányozni fog!
Sok szeretettel: Matild
Köszönöm szépen, drága Matild!
Igen… mintha egyre jobban hiányozna… 🙁
Ölellek szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Szép és megható ez az emlékezésed.
Szeretettel: dodesz
Köszönöm szépen!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Meghatódtam a versedtől. Jó is az, akinek ilyen szerető édesapa jutott…
Sajnos nem minden apa ilyen!
Judit
Hálás is vagyok érte a sorsnak. A tiszteletem és szeretetem határtalan iránta…
Köszönöm, kedves Judit, hogy itt jártál, s olvastál.
Ida
Szép versedhez szeretettel gratulálok: Ági
Köszönöm szépen!
szeretettel
Ida
Kedve Ida!
Nagyon tetszett a versed! Örülök,hogy olvashattam! Sokakat fog arra késztetni, hogy addig "barangoljon az óperenciába és ismerje fel a becsét" a szerető szülőknek amíg nem késő!
Szeretettel:Rita
Rita kedves, köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel
Ida