feledhetetlenül
nagy voltál, és felnéztem Reád,
mint lengő nyárfára
a kis ibolyavirág.
feledhetetlenül
jó voltál, a legközelebbi barát;
hittem minden szavad –
így lett kerek a világ.
feledhetetlenül
türelmes, nem tántorított meg
az életnek oly sokszor
elviselhetetlen fintora,
feledhetetlenül
szerettél, a jóra neveltél.
Te voltál csak, kit nem feledek soha,
akiből egyetlenegy van:
Édesanya!
8 hozzászólás
Kedves Klára!
Nagyon szép vers. Feledhetetlen emlékek sorakoztatása, a lelki tényezők kiemelése még szebbé és az olvasó számára gördülékennyé és érzelemdússá teszi a versedet. Jó annak, aki az édesanyja iránt ilyen érzéseket tud táplálni és a támaszát és egyidejűleg legjobb barátját is látja egy személyben az anyjában. Gratulálok a vershez és örülök, hogy hozzád tévedtem! Üdvözlettel: Szilvi
Örülök Neked, kedves Szilvi, és szépséges szavaidnak is! 🙂
Szeretettel köszönöm: Klára
Az emlékezés egyik legszebbike az, amikor az Édesanyáról szól.
Szeretettel:Selanne
Igy igaz, kedves Selanne, az Édesanyák értéke kimerithetetlen! 🙂
Örülök Neked és szépséges szavaidnak, szeretettel köszönöm: Klára
Annyira őszinte és emberi, hogy megérintett minden sorod.
Meleghangú, szeretetteljes, és élesen érződik át a hiány.
Gratulálok, örömmel ovlastam.
pipacs
Nagyon örülök, kedves Pipacs, hogy igy irsz e versről, hisz egyik hozzám legközelebb álló! 🙂
Köszönöm a gratulációdat is, szeretettel: Klára
"…feledhetetlenül
szerettél, a jóra neveltél.
Te voltál csak, kit nem feledek soha,
akiből egyetlenegy van:
Édesanya!"
Kedves Klára!
Nagyon szép vers az Édesanyádhoz, örömmel olvastam, hogy milyen szeretettel ápolod az emlékét!
Puszi : Őrni
Köszönöm Őrni! Igazából gyenge kis vers ez ahhoz a szeretethez képest, amiben felneveltek a szüleim 🙂
Puszi: Klára