Frissen mosott hajaddal incselkedett
a lágy tavaszi szellő, szemedben
huncut csillogás bujkált s hívogatott.
Vidám voltál és kedves, mosolyod
megnevettetett, együtt minden
könnyebbnek ígérkezett.
Magadhoz öleltél, védelmet adtál,
az életet játékosan élni megtanítottál.
Feledtetted velem a könnyeket,
életed előttem nyitott könyv lehetett.
Hozzám tartoztál, részeddé válhattam,
mindenem voltál és mindened lehettem.
10 hozzászólás
Kedves Festnzenir!
De szép szerelmes vers, nagyon megható, megkapó és érzékletes. Jól vissza tudtad adni az érzést, iszonyúan tetszettek benne a képeid, szinte pergett előttem, mint egy film. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka !
Köszönöm kedves szavaid, sajnos mára már valóban olyan mint egy film.
Szeretettel fogadtalak.
festnzenir
Kedves Zsófi!
Szép, mesélős verset írtál, s olyan könnyű volt elhinnem ezt a szép összetartozást, mert oly sok kedves szóval, meghitt sorokkal tálaltad, hogy elérzékenyültem.
Nagyon-nagyon szép!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Köszönöm, a meghitt összetartozás érzését te is biztosan átélted, s mint tudjuk ilyen csak egyszer fordul velünk elő az életben.
Mindig szeretettel fogadom őszinte véleményedet.
Szeretettel,Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon szép a versed, mindenki ilyen szerelemre /szeretetre/ vágyik!
Judit
Kedves Judit !
Jól látod a szerelem és szeretet elválaszthatatlan érzését a versben. Ha hosszú ideig tart akkor
már nem is tud az ember különbséget tenni, összeolvad az érzés bennünk. Örülök, hogy tetszik neked.
Szeretettel, Zsófi
A vers múlt időben szól, de remélem, még nem múlt el ez az érzés, amelyet ilyen szépen kifejeztél ebben a versben.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára !
Nem ez az érzés soha nem múlik el, úgy gondolom, bármeddig él az ember.
Köszönöm,hogy itt jártál.
Szeretettel,Zsófi
szép vers, szép érzés amit kivetítettél. szeretettel
Köszönöm hozzászólásod, szeretettel, én is.