Bánatoktól teljes
szomorú napokon,
kicsordul a könnyem,
ha nem is akarom.
Az egom most mélyen,
valahol lent csücsül.
Nem akarja tudni,
mi történik belül.
Keserű napoknak
órái kísérnek,
megtépve a lelkem,
magányra ítélnek.
Ülök a kétségek
tövises trónusán,
lábam semmibe lóg,
utat ki nem talál.
Remény-szemeimmel
a jövőt kutatom,
bár szívemmel érzem,
semmit nem várhatok.
6 hozzászólás
Azért nem minden nap egyformán szürke és rossz.
A jobbat, akarni és hinni is kell, s meglátod hamarabb jön el, mint gondolnád!
Gratula!
Barátsággal:Fél.X
Kedves Fél-X!
Sajnos, ez most ilyen nap volt…
Köszönöm!
Üdv, Judit
Szia Judit !
Érzek valamiféle lemondást versedben.Tudom, nehéz, én sem vagyok kivétel, csak tudod hinni, bízni kell, akkor talán minden egy icipicit könnyebb. Kutasd a jövőt,lelsz benne értelmet.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Talán az ünnep hangulata is hozta ezt a melankóliát.
Vannak ilyen napok.
Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
De kedves Judit! Hidd el mindig jön valami új, a reményt ne add fel!
Barátsággal panka!
Fel a fejjel, Juditka … elmúlik ez is… :))) Na, jól megmondtam…