Apadó mocsárban gázolok
Úttalan földekre betérek
Sosem volt vidéken csámborgok.
Parttalan folyóban evezek,
Vár rám a medretlen óceán
Vég nélkül az űr sötétje
Gömbként önmagába zár.
Most van az időtlen pillanat
Múlt és jövő csak képzelet
Nem kell szó, ámítás, se bánat
Egész önmagam csak vértezet.
Nem kell tudás, csak felejtés
Se emberek, mert mind vakok
Melyikük, és ki, ha szabad:
Mondaná meg, hogy Ki vagyok?
2 hozzászólás
Tudod, mit juttatott eszembe a versed? A Good Will Huntingban van az a jelenet, amikor Will kiszúrja a falon a doki egy festményét, magányos csónak a nyílt vizen…
Tetszett, különösen a 3. versszak fogott meg. Gratu!
Szeretettel: Kalina
🙂 Örülök, hogy találtál valami számodra értékeset a munkámban.
Béke
Tamás