Nem szín a zöld,
már valami más.
Erdőben áttetsző,
smaragd ragyogás.
Levelek utolsó,
nyár végi tánca,
ágak hegedűjének
halkuló rívása.
Dudorászik a szél,
rá madárka csippen,
harkály kopogtat
vén fa tüdejében.
Lassul a ritmus,
fárad a léptem.
Megpihenek majd
a csönd sűrűjében.
Erdő II.
By szilkati
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Egy csodaszép harmonia!
"Megpihenek majd
a csönd sűrűjében."
Nagyon szép képeidre,hasonlataidra
szretettel gratulálok:sailor
Kedves sailor!
A természetben mindig megtalálja az ember a harmóniát. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Ezek a szép költői képek, az erdő hangjai szinte hívogatják az embert egy erdei sétára… mégsem természetversnek éreztem. Az "ágak hegedűjének halkuló rívása" mintha egy életútról mesélne.
Élmény volt számomra a versed.
Szeretettel: Vox
Kedves Vox!
Jól érzed, valóban több, mint természetvers. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati