Eretnek akarok lenni:
férfi, ki tud fájdalmában nevetni;
kire azt mondják, ilyen már nem létezik:
erős, s gyengéd; mindenért keményen dolgozik.
Eretnek akarok lenni:
ember, ki örömében tud sírni,
hisz gyenge az, kinek szeme mindig száraz,
mert fél, s ajkába harap, ha szeme könnybe lábad.
Eretnek akarok lenni:
szív, ki tud örökké dobogni,
s minden sebe, mely múltjában vétetett
csupán vértjén hagy karcolt bélyeget.
Eretnek akarok lenni:
bátor, ki mer sorsa szemébe nézni;
ki nem szalad el, ha nagy a teher,
s ha vesztésre áll is, végső harcra kel.
Eretnek akarok lenni:
bölcs, ki mindig képes változni.
Aki megfelel magának, drága árat fizet:
az élet akkor olcsó, ha vetsz magadba hitet.
Eretnek akarok lenni:
kőszál melyet nem rendíthet semmi;
ki jóban, s rosszban egyaránt szilárd:
nem félti, s nem szórja megszerzett vagyonát.
Eretnek akarok lenni:
újra és újra elsőnek szeretni.
Isten tenyeréről venni a köveket,
S abból építeni egy boldog életet.
7 hozzászólás
Felkaptam a fejem a címre, hiszen nálam nagyobb eretneket nem hordott még hátán e haza.
S mit találtam? Egy valószínűleg félreértett kifejezést, hiszen a költői én harcos akar lenni, nem eretnek, utóbbit megfejeli az utolsó két sorral:
" Isten tenyeréről venni a köveket,
S abból építeni egy boldog életet. "
Az istenhívő éppen nem eretnek, Isten köveket nem ad, maximum a Világegyetem Nagy Építőmestere, hogy abból építkezzünk. Meglehet ezt szeretnéd, ami nekem szimpatikus.
Technika: sajnálom, de hemzsegnek benne a ragrímek, a ritmustalanságok, meglehet tudatosan, az eretnek létre készülve dobod sutba a kötött, klasszikus ám mégis kreatív verselést.
üdv: Grey
Nos, a mai világ elvárásainak és hitének lennék eretnek, de persze meghagyom neked a lehetőséget, hogy úgy értelmezd a verset, ahogy akard. Irodalmat és nyelvtant tanultam mindkét diplomámhoz, valamint elmélyedtem a teológia rejtelmeiben, így ismerem az eretnek szó jelentését és engedelmeddel a saját értelmezéstartományomban és a saját magam által kiválasztott kontextusban használom.
A vers, amint azt bizonyára felfedezted magad is, szabad vers. A rímek csak azért vannak jelen, hogy kicsit ékesítsék az egészet. Nem óhajtottam a szótagszámra és a rímképletekre nagy hangsúlyt fektetni. A vers rendetlen, szándékosan. Afféle eretnek alkotás.
Kedves Dániel!
Azért, mert valaki mindkét diplomájához irodalmat és nyelvtant is tanul, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy otthon is mozog a verstanban, vagy tud is verselni. Úgy látom, a szabadvers kifejezéssel is hadilábon állsz.
Ez nem szabadvers, még csak nem is félszabadvers. De meghagyom neked ezt a hitet, amint sejtettem is, hogy az eretnekségedet bizonyítod ezekkel a tudatosan nem kötött, tudatosan ragrímelő formákkal.
A pogányság, a turulság eretnekség a keresztények számára. De hát biztos jobban tudod, hiszen tanultál teológiát. Bár nem is tudom, cafrangjaink felcsillantása nem- e véletlenül valami hiányának a kompenzálását jelenti. 🙂
Üdvözletét küldi egy másik, és máshogyan eretnek: Grey
Kedves Gergely!
Bizonyára úgy gondolja, valamiféle próféta-kritikus volna, aki már-már a tiszteletlenség eszközét latba vetve kommunikál. A félszabad verset egyébként az irodalomtudomány lazított versnek hívja. Ami pedig a hiánykompenzálást illeti, kérdéses, hogy az szenvedhet-e ebben, aki kedvére tölt fel régi és új verseket egy blog jellengü oldalon és ha kritikát is ír, azt teszi sokkal inkább építőleg, nem pedig ítélkezve, vagy pedig az, aki kellemetlenül és arrogánsan adja a másik tudtára nemtetszését.
Üdvözlettel: Dániel
Ilyen "eretnek én is szeretnék lenni…nem mindig sikerül azonban. Gratulálok versedhez, nekem nagyon tetszett…a mai világban már a hit is eretnekségnek számít ladsan. Üdv.:B:)
Kedves Dániel!
Látom átmentünk magázásba. Szomorú, hogy bántásként veszi soraimat, de én kedvelem a lírát, sokat tanulok autodidakta módon mind a magyar- mind a világirodalomból, és bizony az amatőröktől is, akik között nem egy profit találni. Csak rosszkor vannak rossz helyen, vagy nem tudják magukat menedzselni, akár mert széllel szemben írnak. Amiként a nagyok is anno. 🙂 Nagyon szeretek verseket elemezni, akár verstanilag, akár a mondanivalójukat tekintve. Szeretek beszélgetni a versekről. Kritikáim pozitívak, építőek, nem sértők, viccesek, nem szabad komolyan venni, akár az alkotónak saját magát sem. 🙂 Kérem olvasson el másutt is. Biztos ismeri azért, hogy ennél sokkal durvábban vitatkozott Petőfi és Arany, Berzsenyi és Kölcsey, vagy Babits és Szabó Lőrinc. Hogy csak a magyarokat említsem.
Úgy gondolom, hogy aki nyilvános helyre tesz fel verseket, az már-már virtuális közszereplővé válik, azaz nem írhatja ki, mint a fészbukon, hogy negatív komit nem kérek. 🙂 Engem őszintén érdekel ennek a műhelynek a " működése", alkotótársaim világnézete, líráról alkotott véleménye, maguk a szövegek, nem csak a saját verseim töltögetem fel, és várom az elismerésket. Sőt, elvárom a kritikát is. Akár lehet csipkelődve személyeskedő is, mert hiszem, hogy közelebb hoz két alkotót egymáshoz a vélemény-, vagy értelmezésbeli különbségek csökkentése, avagy a vonal meghúzása. Érdekel a teológia is, sok verset is írtam ilyen témában, akár ott is kifejtheti véleményét, esetleges kifogásait, másként látását. 🙂 Mert a hitviták tartják fent sok más mellett a kereszténységet is.
Van egy frappáns magyar közmondás: aki eretnek…bocsánat, dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. 🙂
üdvözlettel: Grey