melyből elforralták a vizet,
üres, mint költő kezében a papír,
ha nem kap ihletet.
Üres, mint az üvegszemű ember tekintete,
s üresebb, mint a koldus reszkető keze.
Üres, mint lakodalom után a bálterem,
mint az odvas fa, ami semmit nem terem.
Üres, mint a tartalom nélküli szó,
mint a kiszáradt folyómeder…
…hogy milyen üres vagyok, hogyan mondjam el?
Kiürítettek. S mégis! Élek boldogan,
mert tudom,
az élet szép, csak néha kódolva van…
12 hozzászólás
Bizony néha kódolják, de előbb-utóbb fel lehet törni azt a kódot. Jó vers 🙂
Valóban és mégis
az élet mit jelent,
ha elvennék fájna
annyi szent.
S hogy az üresben
megtaláld a szépet,
a vágyad, s az álmod
mindig jobbra késztet.
Megint nagyot írtál!
Gratula!
Zsolt
Kedves Boer és Félix!
Köszönöm az olvasást, és a kedves szavakat! 🙂
Nagyon jól érzékeltetted az ürességet. Az "üvegszemű ember tekintete", és a "koldus reszkető keze" tetszett a legjobban.
Üdv.: Mariann
(néha nekem sem ártana ismerni a kódot…)
Köszönöm Mariann! Örülök, hogy olvastad… Tudod, néha és is csak "tudom" hogy létezik a "kód", de a megfejtését nem ismerem… :))
Szép hasonlatokkal ecseteled az "ürességed". Nagyon jó vers.
Köszönöm, hogy ismét olvastál…
Kedves Gyömbér!
Gyönyörű vers, találó hasonlatokkal, mégis az a gondolat merült föl bennem, hogy aki ilyet tud írni, az nem lehet teljesen üres.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozáli!
Amikor írtam…akkor ez volt az utolsó…és kiürültem… de igyekszem töltekezni!!!
Köszönöm! 🙂
Kedves Gyömbér!
Ha "tudod", "ismered" kódolt természetét, nagy baj nem lehet. A vers tetszett, de inkább az utolsó 3 sorhoz szólnék:
… ami (magában is!) egy kész költemény! Minek elé az a három szakasz? Ott a lényeg! Abban van minden, az eleje egyszerűen csak szép…
Mottós. A legnagyobbakkal mérném! Remek lett. Külön és egészében. Gratulálok:
Kuvik
Köszönöm Kuvik!
Tudod, azért néha nagyon nehéz megfejteni… 🙂
Gy.
Kedves Gyömbér!
Nagyon jó a versed!Remélem a kód megfejtését már ismered?Gratulálok!
Barátsággal:Ági