FEHÉR JÚLIUS
S múltban egy leány jött hozzám reggel,
dalolt sok fa csupa zöld levelekkel,
én egy rózsát karcsú nyakára tettem,
s könny csillogott mind a két szememben,
Megcsókoltam, majd csak annyit mondtam,
szeretlek, s te vagy ott álmaimban,
nem tudod, milyen szép, amit nekem adtál,
szerelmed szebb, sokkal szebb a napnál.
S Istenem, add, hogy ki hitvesem lesz,
szelíden, édesen simuljon szívemhez,
és úgy aludjon el, közel a lelkemhez.
Szeressen engem mindig forrón és puhán,
mint vad rózsák egy nyárvégi délután,
legyen szívében csend és szűzi tisztaság.
Add, hogy erős legyen, őrizze lelkemet,
szárnyaljon, mint sirály a felhők felett,
és védelmezd, ne legyen könnyes a szeme.
S emlékezz rám, ha tőled távol, messze,
ismeretlen, titkos országba érkezem,
s nem foghatod meg akkor két kezem.
Emlékezz rám, ha majd magad leszel te,
pihe érzés kerülget körötted csendesen,
csak gondolj rám és érts meg kedvesem.
Mert lehetek bárhol, bármily messze,
én akkor is itt leszek mindig veled,
s örökké bennem bújkál barna szemed.
Most fehér ruhában állsz előttem,
nincs már több szürke és komisz Titok,
szeretlek, s szerelmemmel beléd nyitok.
Veled élek már egy családban,
hol gyermek nevet majd kedvesen,
s hinni fogunk egymás szavának:
szerelem.
1993.08.23.