Féltelek.
Egykor testem melegével védtelek.
Lehajoltam, és
Felemeltelek.
Vállamhoz dugtad a fejedet, és onnan bámultad,
Milyen nagy a világ.
Féltelek.
Így kell, – hát eleresztelek.
Lehajolsz, én felemelkedek.
Válladra hajtom fejemet,
És érzem, hogy beszűkült a világ.
Félek.
Lépni is félek.
Nélküled reszketeg a lélek.
Beléd kapaszkodom.
Amíg lehajolsz hozzám, – élek.
12 hozzászólás
Nagyon szép és kifejező vers, köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Erika
ez annyira szép 🙂 nagyon…
Szia!
E verset többször is elolvastam,
És soraidat megcsodáltam.
Üdv.
Kedvesek vagytok, köszönöm. matyi
Szia! Megkérdezhetem kinek írtad? Számomra eldönthetetlen. De nagyon érdekes. És szép. Üdv, Poppy
Szia
Nekem úgy tűnik, de lehet nincs igazam, ez a gyönyörű vers, a gyermekedhez íródott.
Nagyon tetszett!
,,Egykor testem melegével védtelek.
Lehajoltam, és
Felemeltelek.”
Szeretettel:Kriszti
Kedves Matyi versed csodálatos. Egy élet a kezdettől a végig. Gratulálok, nagyon tetszett.
Versed olvasása közben bevillant: “Úgy megnőttél, szinte félek”.
Hasonló érzésvilágot tükröz ez a szépséges versed.
Örülök, hogy olvastalak.
Ezek nagyon szép sorok…boldog lehet akinek írtad!
Kedves Matyi!
Csodálatos érzésekről szól a versed,
úgy tűnik a gyermekedhez írtad, ha nem tévedek.
Gratulálok! Csilla
Nagyon tetszett,ez a csodalatos,valodi erzelmeket felvonultato alkotasa.Tisztelettel,S.a messzi tavolbol[jelenleg-COSTA del SOL-rol,ANDALUSIA]
Ez nagyon szép egyszerű és természetes. Öröm ilyen érzésekről olvasni.
Ági