An eine Rose
Ewig trägt im Mutterschoße,
Süße Königin der Flur!
Dich und mich die stille, große,
Allbelebende Natur;
Röschen! unser Schmuck veraltet,
Stürm entblättern dich und mich,
Doch der ewge Keim entfaltet
Bald zu neuer Blüte sich.
Friedrich Hölderlin
( 1770 – 1843 )
Egy rózsának…
Régtől hord mezőnk ölében
Szép királynő, rózsafám!
Ringat minket a természet,
Ő, mely nékünk éltet ád.
Rózsa! díszeink fakulnak,
Mint levélt letép a szél,
Ámde águnk majd kibontja
Csakhamar az új rügyét.
Szalki Bernáth Attila
4 hozzászólás
Szép fordítás, kedves Mester!
Nemes lélek vagy kedves Irén!
Hálás köszönet és forró líra üdvözlet
Attila bácsitól
Nagyon szép lett! 🙂
Kedves Tibor!
Köszönöm a figyelmed és értékelésed.
Szeretettel üdvözöllek Attila