Mit kinlódjak? Vágyhatom
szebbre- jobbra, de úgy érzem
újra millió sebből vérzem.
Sercegő gondolatok cikáznak
agyamban vadul, s ha nem vigyáznak
betűhalmazzá válnak. Idegen szemek
szipolyozzák magukba az én remek
művemet, ami csak addig zseniális
mígnem újra röhögve rám mered és a kanális
mely virtuálisan elnyeli egy gombnyomásra
a cybertérben keringő több más megfontolásra
várt fődíjas irkával együtt. Aztán új nap jön,
hogy a friss elme szembesüljön
a jóvátehetetlen tettel
és makacs képzelettel
újra ütöm a fekete kockákat.
Lehetek gyermek, férfi, tündér, kockázat
nélkül gyilkossá válok.
Sötét és mély a lélekárok.
2 hozzászólás
Haj, nehéz az írás, még ha büntetlenül változhatunk is át mássá…
Szia!
Az írás hatalom. Ha jól élünk vele, mások épülésére szolgálhat.
Szeretettel: Eszti