Gyorshajtás

Reggel mikor felkeltem, a helyemet nem leltem,
Egész nap a semmittevés vírusától szenvedtem.
Egy merészet gondoltam, az ajtó felé fordultam,
Egy pillanat alatt a kocsim mellett ott voltam.
Ott parkolt a járdán a vadi új járgány,
Úgy terjedt az úton, mint egy súlyos járvány.

Nyílt az ajtó, beültem, gondolatban repültem,
Éppen egy Pesten kívüli száguldásra készültem.
A sluszkulcsomat pörgettem, a verdát kigörgettem,
Aztán intettem a punnyadásnak: örvendtem!
Kigurult a gépszekér, ezt vettem nagy összegér,
A pár száz paci a motortérben igen jól összefér.

A gázpedálba tapostam, a gumicsíkom ott hagytam,
Utána meg, mint egy örült, úgy száguldoztam.
Járt a motor, járt a gép, verdám, mint a villám tép,
De valahol, egy bokor mögül elkészült egy fénykép.
Rendőrök álltak lesben, nem egyedül: kettesben,
Még elhúzhatok előlük, csak hajtsak sebesebben.

Mögöttem a kék fény, ez üldözés, kész élmény,
Arra, hogy utólérjenek, nincs semmi remény.
Ez bizony üldözés lett, pedig a yard mindent megtett,
Hogy belülről is megismerjem a börtönt, a sittet.
Szirénás motorok, meg felállított kordonok,
Semmi sem állít meg, amikor én robogok!

Helikopter fejem felett, megfigyelésemre kellett,
Csóri zsarukáknak most csak ennyi telett.
Ó, de jaj, felborultam, az árokba gorultam,
Mert nem vettem észre, hogy egy kátyúba futottam.
A verdám jól összetört, a testem is meggyötört,
Hát, ez a kocsi sem fut már többé sztádakört.

A föld gyászba öltözött, lelkem az égbe költözött,
Most már ott élek én is a többi gyorshajtó között.
Már az égben vezetek és aggódom értetek,
Mert az nagyon kevés, hogy KRESZ-vizsgát tettetek.
Talán tanácsot nem kérsz, de jobb, ha észhez térsz,
És fogadd ezt meg te is: lassan járj, tovább érsz!