Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Mit éreztem az első találkozásnál.
Elmondanám a félelmemet,
Lelkemben kétely mardosását,
A választ szemedben keresve:
Tetszem-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Agyamba hasító menekülés vágyát.
Elmondanám a félelmemet,
Érezve szerelem csodáját,
A választ eszemmel keresve
Akarom-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Érzésem vágyunk találkozásánál.
Elmondanám a zavaromat,
A legelső csók borzongását.
Szívedben riadtan kutatva:
Szeretsz-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Szenvedéllyel élő szerelem csodáját.
De te nem kérdezed, mert tudod.
Sejtjeinkben érezzük egymást,
Tudjuk teljes bizonyossággal:
Csak együtt lehetünk boldogok.
3 hozzászólás
De jó, hogy elmontad azt ami megérett benned az évek során.
Én is úgy érzem sokszor de jólenne ha kérdezne és beszélnénk róla .
Újra élni a szépet és az akkor létező szorongásoknak utat nyini hogy végleg el szálhassanak.
Nekem ez a vers a kedvenceim közé tartozik. Sokadszori olvasás után is gyönyörűnek, igaznak, és olyannak tartom, ami bármelyikünkkel, bármikor előfordulhat. Életszerű! Gratulálok! 🙂
Ez most nagyon betalált nálam. Nem is elemezgetem, csak… köszi!
Poppy