Nézd a hegy ormát,
csúcsa mily' kopasz! Vénebb
mindannyiunknál…
* * *
Visszhang
Mint süket öreg,
csupán a kiáltásra
válaszol a hegy.
* * *
Állati ráció
Kertem közepén
hatalmas halom hever.
Vén vakond vára…
* * *
(H)egyre megy
Hegy vagy nő? Egyre
megy.Tapasztalat nélkül
nehéz rá-mászni…
***
Vihar augusztusban
fák alatt körték
kicsavarva hevernek
(rövidzárlat volt)
22 hozzászólás
Szia kedves medve 🙂 Ide tévedtem én… véletlenül 🙂 Írtam mostanság gyakran, hogy ritkán járok az oldalon sajnos, és akkor is csak "mazsolázok" az alkotások között 🙂 Szeretem a haikukat, így ma Téged választottalak… és persze általában véve szeretem az írásaidat 🙂
Ha szigorú vagyok – mert tudom, hogy Te azt szereted 🙂 – akkor azt mondom, hogy a haiku szabályainak éppen a legutolsó haikud felel meg a leginkább, amire azt írtad, hogy mellékzönge 🙂 A japán klasszikus haiku egy természeti pillanatképpel INDÍT, és aztán jön a többi… abban a "sok-sok" szótagban 🙂 Az utolsó egy príma, egyszerű természeti képpel indít.
Viszont. Nekem nagyon tetszenek a gondolatok a többi haikuban is!!! Sőt! Szeretem ám olvasni (és írni) a modern nyugatit is!!! 🙂
Ennyit nagy hirtelen 🙂 Más talán még szigorúbb lesz 🙂 További jó alkotást!
Szeretettel: barackvirág
Ja, még annyit, hogy… persze, nézőpont kérdése, hogy annál az utolsónál az miért természeti pillanatkép 🙂 🙂 🙂 Mindenesetre csavaros és ügyes… ezt a jó fantáziát különösen szeretem a verseidben 🙂
Szia!
Nem vagy online, és az imént voltam itt a "Panaszkönyv" ügyében (bele is írtam).
Haikuban nem vagyok othon, sokat olvastam már, de még soha nem írtam.
Tetszenek nekem a tieid, de nekem is igazán az utolsó "jön be", akárcsak "barackvirág"-nak.
jó a hangzása, és a csattanó (akár rövidzárlatkor)!
Aztán nekem igazán jó a z Állati ráció még.
Üdv. Laczkó.
Bocs: az "otthon" két "t", de a billentyűzetem cserélne szorulna, mert mintha szorulna egy két betűnél.
Kedves barackvirág!
Az utolsót azért értettem mellékzöngének, mert nem illeszkedik a hegy-halom-domb koncepcióba, amit a pályázatra kellett benyújtani. Eredetileg azt is be akartam vonni a témába, de rájöttem, hogy másképpen szeretném megírni (ebben a verzióban nekem is tetszik).
Hát igen… a természeti kép kérdése engem is foglalkoztatott, de nem sokáig. 😀 Mostanában rengeteg haiku-naptárt néztem át, de nem jött be a stílus (egypár nagyon jó kivétellel megbukott nálam a klasszikus haiku). A későbbi japán alkotók és a nyugati vonal jobban tetszett…
Például:
Kobajasi Issza
"Ne bántsd a legyet!
Nézd, lábát dörzsöli,
könyörög talán."
(Tandori Dezső fordítása)
A maiak közül Fodor Ákos és Vida Gergely mozgatta meg a fantáziámat… (és Tandori titokban)
Vida Gergely: Csalódás
"üres pohárba
dobott oldódni vágyó
pezsgőtabletta"
Fodor Ákos: Házassági emlék-mű
"van, mikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni"
Köszönöm, hogy itt jártál!
Tetszik nekem, hogy ezt írod, mert én is hasonlóképpen gondolkodom erről… A mélyebb filozófiai tartalmat mindenképpen megőrzik ezek a háromsorosok, de miért is kellene túlságosan szigorú korlátok közé szorítani, amikor annyi fantáziát lehet belevinni?
A haikuk, amiket idéztél, kifejezetten érdekesek, értékesek!
Jövök máskor is olvasni… ha haikut írsz, mindenképpen 😀
Kedves barackvirág!
Nem tudom, mikor fogok megint ehhez a formához nyúlni… a rövid versek mindig megmozgattak, de a keretet folyton váltogatom… keresem, melyikben tudom a legjobban kiélni a kreativitásomat (ami nem hagy nyugodni, csak éppen nem tudom minden esetben kiírni magamból)
Majd "eldől" mi lesz a vége… még megosztok Veletek két Tandori haiku-t (utána visszafogom magam):
RAJTAM NE MÚLJON…!
"Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon."
***
ÁLLÍTÁSOK
"Milyen állítás,
hogy ami eldől, nem áll?
Hogy dől el, áll-e?"
Jó olvasgatást!
Kedves Laczkó!
Egy szép hosszú választ írtam ide, de először fordult elő velem, hogy nem mentettem le elküldés előtt, és amikor megnyomtam a gombot, kiléptetett… törölve az egészet.
Így most egy rövidebb, de velősebb változattal kell megelégedned.
Korábban én sem írtam haikut, mert szerintem a legnehezebb műfajok közé tartozik… de a nyugati vonal jobban elnyerte a tetszésemet, ahol könnyítettek rajta – inkább rövid elmélkedés/vers vagy torz epigramma lett belőle….
Az első az eröltetett hegyi/természeti kép miatt szerintem sabonos lett, klasszikus formát akartam, de nem jött össze… na de ne végjam magam alatt a (körte)fát! 😀
Az "Állati ráció" címe pedig onnan jön, hogy a soronkénti alliterációval összecsengett (ezt gondolom, tudtad vagy sejtetted). Ennél a versemnél sem tudom, hogy melyik volt előbb: a vers vagy a cím…
Minden jót!
Nem értek ehhez az egészhez. Minden esetre jó volt olvasni. Szellemesek, olykor bölcsek. Grat.
Szia! Mindegyik jó, számomra a vihar augusztusban az nagyon tetszik, az ötletessége miatt.
Üdv.Selanne
Ha a "klasszikus" haikut nézzük, állítólag – van neki egy olyan tulajdonsága, hogy belül tovább rezonál az olvasóban… Barackvirágnak nemcsak a haikuknál, hanem az egyéb verseknél is valamilyen szinten tapintható ez (éppen csak felszaladtam a múltkor a honlapjára)…
Ami most (egy jó ideje) haikuként megjelenik, már nem igazán igazodik ehhez a hagyományhoz… sokkal inkább a nyelvi elemekre, a gondolkodásra, asszociációra épít…
A hagyományos műfajhoz így legközelebb én is a "Vihar augusztusban"-t érzem…
Legjobban viszont az "Állati ráció" tetszett… fene tudja, miért:):) biztos a vakond miatt:):)
és még vén is:):)
Kedves Gyömbér és Selanne!
Örülök, ha tetszett nektek… bár én is leginkább az utolsót érzem haikunak. A vicc az, hogy pont az maradt volna le, végül mégis beraktam … néha magammal is szembe kell szállnom, a legelső kritikus jómagam vagyok.
Gyertek máskor is!
Brummm:-)) Helyes:-))
Kedves Ági!
Igen, én is úgy tudom, hogy a haiku olyan, akár egy gong… visszhangoznia kell mélyen az emberben, de valahogy ezt sok klasszikus haikunál sem éreztem… biztosan a kulturális különbségek, más szellemi értékek miatt….
Szerintem az "Állati ráció" egyébként tipikus naptár-haiku, legalábbis hasonlókat olvastam tömegszámra. Örülök, ha tetszett!
Bátyámnak is még megmutatom… ő hatalmas japán-rajongó (áprilisban meg is látogatja őket… nem fog kitűnni a 205 centijével és a 110 kilójával 😀 ), aztán megmondja, mit hogyan…
Arigato! Ja mata!
Nekem a visszhang tetszett a legjobban, ami még most is "rezeg" bennem 🙂 A (H)egyre megy pedig nagyon ötletes 🙂
Üdv: Jessyrose
Szia Medve koma!
(H)egyre megy ^^ Nekem ez tetszett a legjobban. Valóban nehéz ránk mászni tapasztalat nélkül, erre jó példának venném egyik ismerősömet, akinek még nem volt párkapcsolata.( nálam idősebb 2 évvel), de hagyjuk is őt. Örültem, hogy megint benézhettem hozzás és láthattam egy újabb alkotást!
ui:
szia medve koma, tilosban ne járj soha!:)
Eddie
Kedves Jessirose és Eddie!
Lassan körbejárjuk a teljes palettát… nem gondoltam volna, hogy ennyire másak a haikuim. Őrülök, ha mindenki megtalálta benne a magának tetszőt.
Rövid versekként tényleg aranyosak, de a haikuhoz tényleg az utolsó áll a legközelebb…
Jessirose: jó választás, én is kedvelem… 🙂
Eddie: Valahogy tudtam előre, hogy Neked ez fogja elnyerni a tetszésedet. 😛
Köszönöm, hogy írtatok!
Vajon miért is?:DDD
Az utolsó versemet ajánlom neked olvasásra… kíváncsi vagyok a kritikádra:))) ' Ilyen a szerelem?"-et^^ Talán azért is az nyerte el a tetszésemet, mert szeretem az ilyen fajta szösszeneteket, ami rövid de poénos.:P
Eddie
Szia medve.
Bár én anyira még nem értek,a haikuhoz,nekem A "Vizhang" tetszett a legjobban.Bennem nem mozgat meg semmit egyik haiku sem,de az utólsó poénos volt.Szerintem.Üdv.Nikolett
Kedves Nikolett!
Ha nem mozgatott meg, hát nem… 🙂
Én sem tartom a legjobb munkáimnak, bár egy-két helyen ötletes (többet kellett volna rajta dolgozni).
Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet!
További jó olvasgatást!
Szia medve, megint ide tévedtem és olvasgattam egy kicsit nálad, és bizony nagyon sajnálom, hogy ritkán hozol verseket 🙂 Jó olvasni, amiket írsz; egészen egyedi stílus, valami új, és mindig van bennük valami meglepő, valami izgalmas vagy egyszerűen csak elgondolkodtató, de úgy igazán 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
Örülök, hogy visszanéztél hozzám! Az a helyzet, hogy nagyon ritkán írok, akkor is már inkább csak töredékeket. Várom, hogy megint elkapjon a gépszíj, de ahhoz kikapcsolódni kéne, meg sok verset olvasni. Ez az, amire jelenleg nem sok időm van, de amint megpihenhetek, gondom lesz rá, hogy befejezzem a félbemaradt munkáimat. 🙂