falhoz koccannak az ablakszárnyak.
A tegnap már randit ígért a mának,
se téged, se engem nem talállak.
Semmi sincs rendjén az ég-világnak,
szemem könny nélkül könnybe lábad,
szempilláim csöndben ordibálnak,
arcát látom a Hold túloldalának.
Egy kakas tudja, hogy mit kell tennie,
és ismét felébredt egy édes álom…
Vagy csak a rozsdás kertkapu nyikorog?
…és egyik dugóhúzót sem találom…
(mert most mindennek el kell tűnnie)
Koccintanék veled Sors, de nem tudok!
3 hozzászólás
Huh, nekem nagyon tetszik! Főleg az első versszak páros rímei. Gratula! Poppy
Szia. Nem rossz a vers hangulata, képe amit mutat, sőt jó.
De azért belekritizálok, ha nem gond.
“Semmi sincs rendjén az ég-világnak,
szemem könny nélkül könnybe lábad”
Ez a két sor nekem nem tetszik, szerintem nem üti meg atöbbi mércéjét, pláne a második sor.
“szempilláim csöndben ordibálnak”
ez sokkal kifejezőbb, és eredetibb.
A forma jó.
üdv: Anna
szia!
nos,…
ez nem könnyű, nem is értem miért kerülte el a figyelmemet.
ebben a versben hatalmas adag vágy és vívódás van.
az utolsó 6 sorban valaki megbújik, a vers első fele
pedig remek képekkel teli, belső harcot takar!
szerintem…
nagyon jó vers, mind minden versed
szeretettel leslie