Halál, ki az?
Mi az?
Pillanatnyi vigasz?
Sötét napfény terasz?
Vagy nem az.
Csak falaz, saraz.
Halaszt, aggaszt, virraszt, öl.
Elvből meggyötör. Sötét gyönyör.
Vágyom rád? Nem tudom.
Hallják halálom napját.
Félek, hogy élek,
félek, mit érek.
Annyit amennyit vélek?
Vagy felét sem? Évek.
Viszzatérnek, kérnek,
számolnak, érnek,
vérnek, tűznek, szagnak.
A halottak halnak.
Vannak, kik értünk vannak,
Kevesebbek értünk halnak,
Vannak, kik semmit meg nem hallnak,
Gyötörnek, öleléssel ölnek.
Fáj, ilyen a halál.
Fáj, ilyen mikor senki meg nem áll.
Rothadó tested mellett várok,
Melletted csókolóznak párok.
Elidegenült társadalom?
Földöntúli hatalom?
Ha van is, csak egy,
halál a neved.
3 hozzászólás
Nos, Timur, úgy látom nincs kialakult véleményed a halálról,
de ha majd a közelébe kerülsz-egész közel-akkor megtanulod
tisztelni-mert ez a vers tiszteletlen és elkapkodott-nekem nagyon az!
bocs, nem bántani akarlak!
Szia! Túlságosan villanásszerű képekkel próbáltad meg átadni azt, ami nem jutott el hozzám, sajnos. Lehet elvont egy vers, de kell, hogy legyen gerince és érthető tartalma is, itt nálad nem találtam meg az összeszedettséget és a választ sem a címben feltett kérdésedre.
További kellemes alkotást azért neked.
Hanga
kedves Tim Úr,
nekem kifejezetten tetszett. feltölthetnéd a rímtelen elsőt is!
üdvök: L.A.