Hófehérre, fehérebb hóra vágyom
(mint pókfonál hálózott be a szürke)
a téli reggel friss malasztja áldjon
minden kósza sóhajt, ha kín legyűrte.
A lélek is fagyott, ahogy víztükör
(hány tavat borotvál a habkönnyű szél?)
kőkemény pompa hív, az ördögi kör,
korcsolya éle karcol így hűs jegén.
Akkor mi végre búg szívünk dallamot?
(napot szegezett fölénk a sötétség…)
szeretet kendője terül el amott
várakozó arcon, kézben gyertya ég.
Színek orgiáját hirdeti a dér,
akarat – ha van – nem csupán hófehér.
8 hozzászólás
Kedves Andrea!
Nagyon szép a versed.
Úgy gondolom a hófehér nem csupán a hóról szól, mivel a fehér a tisztaság jele.
Jó lenne ha minden ember lelke legalább ilyenkor az ünnepekre hófehérbe öltözne.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Persze, a hófehér nemcsak a hóról szól, hanem a tisztaságról is, ahogy írod. Mindenkiben ott a vágy, hogy ezt a tisztaságot átérezze. Talán most aktuálisabb is, így Karácsony idején. Kellemes ünnepeket kívánok, és köszönöm, hogy benéztél.
A.
Versedből rengeteg értékes gondolat tiszta és hófehér 🙂
gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves panka!
Köszönöm, hogy így látod, s hogy itt jártál. Igazán nagyon örülök.
A.
Ez nagyon mély érzéseket takar!
Sokan vágyunk a meghittségre, tisztaságra ilyentájt pedig különösen!
Gratula!
Boldog Karácsonyt!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Én is kellemes ünnepeket kívánok! Örülök, hogy olvastad versemet.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Van a verseidnek valami jellegzetessége. Ami arra utal aktívan foglalkozol az írással, nem
"szárny" próbálgatás. Szép a két záró sor. Amit lehetett szerintem kihoztad a fehér színből.
Barátsággal: Ági
Szia Ági!
Örülök véleményednek.
Üdv,
Andi