A napfény simítása, a szél támadása, az éjszaka bársonya s az órák múlása mind Téged idéz.
Tavaszi virágok szirmának hullása, a szavak, melyek felkiáltanak, elcsendesednek- mind Rád emlékeztet.
Van egy szó a magyar nyelvben, melynek rangját, szépségét a pillanatok halmaza adja.
Dallama gyönyörű, tartalmában fájdalom és szeretet hullámzik.
Ha kimondom- Édesanyám!- érzelmek dúsulnak bennem, s ma már a hiányodtól könnyes a szemem.
Milyen nehezen érti meg az ember az anyák életét!
Olyan természetes és magától értetődő az áldozat vállalás és a szeretet,
melyet születésünktől kezdve alárendeltek nekünk.
Milyen hányaveti módon bántunk meg Titeket, s dacosan, értelmetlenül állunk előttetek, ha sírni látunk.
Elteltek az évek, s most már az égbe suttogom a bocsánat kérésem a rossz percekért amit én okoztam.
Tudom benned nem is volt sosem harag.
Ez a májusi ünnep alkalom, hogy sírod mellett állva köszöntselek, s üzenjem a hulló virágszirmokkal,
hogy nagyon szeretlek.
Néha, amikor nehezen telnek a napok, s úgy érzem erőm elfogyott, oly jó lenne ismét gyermeknek lenni,
kinek úgy fogtad kezét, hogy óvod és egyben szabadságot is adsz.
Szeretném ezt a boldogságot újra átélni. Tudom én, hogy soha többé nem érezhetem, mert oly távol kerültem a gyermekkortól…
Újabb és újabb felvillanó emlék rajzol elém Téged élesen.
Szelíden tanítottál a türelemre, megértésre.
Lassan megváltoznak körülöttem is a dolgok, s most már értem, hogy a kedvesség is lehet erő és a szeretet nem ismer haragot.
Azt is tudom a féltés és a bánat édes testvérek, s ismerem a kínzó tehetetlen fájdalmat is.
Olyan érzelmek ezek, melyeket sem tanítani, sem megtanulni nem lehet. Lassan alakulnak ki, s aztán elkísérnek mindhalálig.
Édesanyám…Cseng – bong a szó, érzem hallod, ahogy hívlak.
Virágok szirmával üzenem és a csillag könnyeimmel:
Szeretlek Téged nagyon, s bensőmben égető fájdalom emészt a hiányod miatt, visszavonhatatlanul.
20 hozzászólás
Lyzám!
Meghatódva olvastam végig írásodat. Annyi szépség, gyengédség van a sorokban. Fájdalmas vágyakozás az anya iránt. Sajnos az élet ilyen. Születünk – meghalunk. Egyszercsak a mi emlékünkre hullanak majd a "csillagkönnyek". Köszönöm a szép élményt.Szeretettel ölellek:Vali
Köszönöm Valikám!
Örülök, hogy tetszett az írásom…
Szeretettel ölellek: Lyza
Drága Lyza!
Ittam szavaidat, s éreztem a könnyeket. "Cseng – bong a szó, " minden gondolatodban.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm Pipacska!
Nagyon kedves tőled!
Puszillak! Lyza
Szép emlékezés, jó volt olvasni…
Köszönöm Irénke!
Örülök, hogy elnyerte tetszésed…
Szeretettel: Lyza
Szép az egész, az utolsó mondat olvasása után, csak merengtem magam elé. Most újra olvastam. Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm Neked is Marietta!…
Hiába a szív fájdalma egyforma, ha hiányzik az anya..:(
Szeretettel ölellek: Lyza
Drága Lyza!
Köszönöm hogy olvashattam,fájdalmasan szép alkotásod!
Szeretettel:Joli
Köszönöm Drága Jolika!…
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
csodálatos alkotás erre a csodálatos napra. Sajnos mélységes fájdalom van benne.
Nagyon jó, hogy mindvégig fenn tudod tartani a figyelmét az olvasónak.
szeretettel: Smile
Köszönöm, Kedves Smile, hogy olvastál és értékeltél!
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza! Ez nagyon szép, egyebet nem mondhatok! Szeretettel: István
Köszönöm, Kedves István! Aranyos vagy!:)
Szeretettel üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Az anyák dicsérete sok irodalmi mű tárgya, most Te is hozzátetted az alkotásodat.
Nagyon szép, nagyon őszinte, nagyon szomorú.
Judit
Köszönöm kedves szavaid Juditom…
ölellek: Lyza
Nagyon szép gondolatok!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen Eszti!…
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Szívszorítóan szép sorok.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm Feri…:)
Lyza