Igen! Egészen biztos.
Én vagyok az oka
mert ha nem itt lennék most
hanem például túl az Óperencián,
ahol égig ér a fű,
nem lenne deja vue…
Nem merek lépni.
Legalábbis nem nagyot.
Hetek óta tipegek-topogok.
Alattam a föld már kő-tömör
s ez a helyzet gyötör.
Így most lendületet veszek,
s ugrok egy fergetegeset.
Mert valamit már tudok;
kis lépésekkel át nem juthatok
a szakadékon.
9 hozzászólás
Kiváncsi lennék arra fergeteges ugrásra 🙂 (egy egész szakadékot) Nagyon jó vers.
Szia!
Nagyon jó vers. A játékossága magával ragadó.
Maristi
Szia!
Könnyed hangvételű versed bátorságról árulkodik. Bátor tett átugrani a szakadékot.
Jó vers!
Szeretettel: Rozália
nagyon nagyon jó versike:)
Roppant filozofikus. És játékos. Játék a szavakkal, gondulatokkal. Na, már megint. 🙂 Kezdesz "Linglin szintre" kerülni nálam; és ezt bóknak szánom. Üdv, Poppy
Csak egy ugrás,
léptek helyett.
Néha én is gondolok
ilyeneket…
…magamban.
Tetszik!
Szia Gyömbér!
Nagyon jó kis versike, dallamos, játékos. Azt gondolom, komoly is, hiszen a szakadék átugrás nagy feladat, de vannak, akiknek ez csak egy laza mozdulat, s "Hopp". 🙂 Gratulálok hozzá! Szeretettel: Andi
Olyan igazi "gyömbéres" vers.:) Nagyon tetszik!
Üdv: Colhicum
szia Gyömbér!
csak jó nagy legyen az az ugrás!
azért érezni a félelmet a versben, hogy
nehogy rosszul sikerüljön az ugrás.
ölel
leslie