Azt játszom:
súlyos gondolat vagyok,
az út porában baktatok,
orrom a porba lóg, szenvedek,
rámlépnek gondatlan emberek…
Azt játszom:
könnyed gondolat vagyok,
ha nem figyelsz rám;
e l i l l a n o k…
virágsziromba temetkezek,
nem lelnek rám az emberek…
17 hozzászólás
Ez,még jobban tetszett,mint a másik.A két utolsó sor különösen megkapott.
Taps!!!!
Egyedül a “gondtalant” cserélném “gondatlanra” de ez is csak a szubjektum piszkálódása! 🙂
Grat!
Köszönöm. lehet, hogy kicserélem, de még gondolkozom, hogy mennyiben változik meg ez esetben a tartalom…
Nem “kötelező” kicserélni de sztem jól eggyötthangzik a súlyos gondolattal, az úttal és nincs benne oly mérvű mássalhangzó torlódás (ndt).
Igen, de… 🙂 , pont az a lényeg, hogy GONDTALAN, és ezért “KÖNNYŰ”. A GONDATLAN ember nem “könnyű” , sőt inkább súlyos… :))
Igen, de… 🙂 , pont az a lényeg, hogy GONDTALAN, és ezért “KÖNNYŰ”. A GONDATLAN ember nem “könnyű” , sőt inkább súlyos… :))
Nekem is a gondatlan jutott eszembe, de hát ez a Te versed! És ezzel együtt is naggggyon szép! 🙂
Én meg gondatlan is olvastam. De mindettől függetlenül szép vers nagyon…
Nos, győztetek! Átírom gondatlanra…. ha már ennyien ezt találjátok jobbnak, akkor lehet benne valami?!
Valami gubanc van, mert miután kijavítottam a szóban forgó szót, eltűnt a vers…
Hál’ isten megvan, így én is elolvashattam! 😉
Tényleg nagyon szép!
Kini.
Szia!
Ez nagyon tetszik, de maga a vers sokkal többet mond, mint a címe. Legalábbis nekem. Üdv, Poppy
Szia Poppy!
Az igazság az, hogy mindig a vers születik előbb, és nem biztos, hogy sikerül azonnal jó címet találnom… örülök, hogy tetszik. Üdv: Gy.
Szia! Nekem is azért “cím nélküli” néhány versem (egy fent is van már), mert nem találok hozzá címet. :)) Poppy
Kedves Gyömbér!
Rövid megjegyzésem február 9-es döntésed margójára
avagy, rekviem az elveszett jelentésért
Tudom, nem torlódtak a mássalhangzók, meg kijött a ritmus, ám erős tartalmi változást idézett elő a csere, ha másnak nem is tűnt fel (talán Neked sem)! Megváltozott; szerintem hátrányára! Még jó, hogy a hozzászólások megőrizték emlékét a réginek!
1. verzió – gondtalan (felhőtlenül boldog, nincs semmi gondja)
Nincs semmi gondom, tralala, megyek az utamon, minden passzol, de a gond ott leselkedik rám minden bokorban. Jön, és a kedvem veszi…
2. verzió – gondatlan (trehány, hanyag, figyelmetlen)
Oda se figyelek, mi van, aztán majd jól belesétálok az Élet csapdáiba!
Úgy hangzik, mintha ezt el lehetne kerülni. Okosan élek, és sose lesz gondom (még gondolataimban sem érzem rosszul magam)…
Soha!
Nem? Nem biztos, csak kérdem.
A vers (az első verziójában) remek! Gratulálok hozzá!
Üdv, és bocs a kukacoskodásért:
Kuvik
Szia Kuvik!
Elárulom Neked, hogy ez a vers az egyik első versem, és lehet, hogy “kicsit” befolyásolható voltam annak idején.
Igazad van, a két szó jelentése egészen más. Itt ugyan megváltoztattam “gondatlanra”, de nekem a másik változat van “eltéve”. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdvözlettel: Gyömbér
Jó ez a gondolat dolog:)
Nagyon tetszik
gratula
A.