Ugye te is hallod mint sutyorog,
mesél a sötétség?
Látod, most még képeket is vetít
nekünk, ó milyen szép!
Légzésed elárul, te sem alszol,
emlékszel, akár én:
akkor nem feküdtünk egymás mellett,
karodban tartottál, nem volt sötét!
Csak te voltál, és én!
12 hozzászólás
Csodás!
Nagyon szép érzések!
Gratulálok!
Üd:sailor
Köszönöm. Üdvözlettel:Magdi
Olykor szükségünk van ilyen "álmodozásokra", visszaemlékezésekre. Talán ezért is kaptunk fantáziát, hogy használjuk.
Mindent elárultál ebben a pár sorban, ezek a versek a sokatmondóak. 🙂
Gratulálok.
pipacs
Emlék, és fantázia, néha nem lehet szétválasztani. Köszönöm, hogy olvastad. Üdvözlettel:Magdi
nagyon szép…leírhatnám, hogy ellentétpárok sejlenek fel a tüll mögött,de ezzel megtörném a csendet
szeretettel: Cal
Leírtad, nem tört meg. Köszönöm! Üdvözlettel:Magdi
Ez sejtelmesen szép, gratulálok! Klári
Köszönöm. Üdvözlettel:Magdi
Szép érzelemmel telített versedhez gratulálok, szeretettel: Ica
Köszönöm Icám. Puszi, Magdi
Még ha csak illúzió is, akkor is csodaszép!
Szeretettel
Ida
Nagyon köszönöm Neked. Szeretettel:Magdi