Nem tagadom, néha olyan jó gyereknek lenni,
Az utcán mosolyogva járni, szinte énekelni,
Kordában tartani az érzéseket, oly nehéz,
Viharosságom miatt sok ember lenéz.
Nem attól vagyunk felnőttek, ha mindent okosan teszünk,
Hanem, ha szívünkből élünk, ha hibázunk belátjuk,
és teljes szivűnkből vérzünk.
Különbőzök vagyunk, egyéniségünk határtalan,
Változni csak azért, hogy másnak keljek, nem szabad.
Mert valahol van egy ember, ki úgy szeret, amilyen vagyok,
És elfogad akkor is, ha örökre csak egy gyerek maradok.
6 hozzászólás
óhh szép!! Akkor ezt kéne követnem ezt a verset? Ne változzak?
Kedves Daisy! Nagy igazság van abban, amit ezzel a verssel kifejezel. Én is gyerek vagyok és tudok lenni még 28 éves fejjel, ha ezt megtudod őrizni, nagyon nagy kincs lesz a birtokodban. A felnőtt (dolgozós, felelősségteljes) élet nem zárja ki, hogy tudj sikítozva, csillogó szemmel örülni valaminek, hogy tudj játszani stb. Vigyázz, hogy maradj ilyen! Gratulálok a versedhez! Andi
Beya, azt tedd amit a szíved diktál, de ne feledd, ha megváltozol, csak azért, hogy szeressenek, akkor már nem téged fognak szeretni, hanem azt az embert aki lettél!!
Lehet változni, csak arra figyelj, hogy az maradj aki, és ne egy teljesen másik ember!!Hisz te ugy vagy egyéniség, ahogy vagy!!
Nagy igazságot írtál! Nagyon tetszett Daisy, Gratulálok!:)
Oké…ennyi..no comment..
Én "lenyűgöződtem"…))
Teljesen emberien adod ki a gondolatokat, szerintem ez nagyon ritka..de jó!))
Köszönöm dinipapa!!!:)