Éjszaka volt! A házakra csönd borult,
S két homályos alak egymás felé fordult!
Ölelő karok láncolták testüket egymáshoz,
Nem törődve azzal a világ mit mondott!
Karok!
By NániBy NániBy NániBy NániÉjszaka volt! A házakra csönd borult,
S két homályos alak egymás felé fordult!
Ölelő karok láncolták testüket egymáshoz,
Nem törődve azzal a világ mit mondott!
7 hozzászólás
Egyszerű, de nagyszerű…
Igen, tényleg egyszerű, de lényegre törő, és pont ez a jó benne! Gratu!
Én sem tudok mást írni, mint akik eddig szóltak!
szia:)
köcke, mindenkinek… 🙂
ez olyan “váratlan” vers! Mintha te is dacolnál valamivel… 😀
Kalliope
Az egész csattanóját az utolsó sor adja meg. Az első három sor olyan, mint egy átlagos szerelmi történet, de mikor meghallod, hogy “Nem törődve azzal a világ mit mondott!”, akkor jön a tiltott szerelem érzése, ami sokkal szomorúbb, és mégis sokkal édesebb tud lenni, mint a szabad. Vagy arra is gondolhatnánk, hogy másért nem elfogadott a szerelmük? A mai világban sok ilyen dolog van…Vájkálhatnék a vers mögött egész nap, ehelyett csak annyit mondok: Gratulálok, S kívánom hogy öleljenek szerelmes Karok!:)
Köszönöm… 🙂 én nem láttam ennyi mindent benne :)!