ott termett a tenyeremen!
Tényleg nem tudom hogyan,
de ott volt, emlékszem pontosan.
Úgy ragyogott, mint semmi más,
kedves lett egyből, nem vitás!
Hogy miért is? Nos, nem tudom.
Úgy szorítottam a kavicsom!
Átvette kezem melegét,
de lehet, ez neki nem elég,
vagy talán túl sok volt neki?
A fényét kezdte veszteni.
Aztán egy őszi alkonyon,
eltűnt a kedves kavicsom,
remélem, folyó parton lehet,
olyanok közt, kiket szeret.
Matatok zsebemben hasztalan,
emlékül csak a súlya van.
Kavicsom! Súly nélkül mi lesz veled?
Féltelek! Ősz jön… gonosz szelek…
43 hozzászólás
"Ősz jön… gonosz szelek…"
-Megvédik a levelek!
üdv.koko
Kedves koko, csak remélni tudom!
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Kedves vers! Bizony tud hiányozni még egy apró kis kavics is, de mint írod az emléke ott marad, oly annyira,hogy még súlya is van.Tudod,- olyan ez mint a nagymama kalácsa, annak is megvan még mindig az illata és az íze is.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
A Nagymama kalácsa valóban felejthetetlen, csakúgy, mint a "kavics".
Köszönöm szépen jöttöd! 🙂
Gyömbér
Kavicsról eddig nem olvastam verset, de most megérte. 🙂
Nagyon szép és hangulatos! "olyanok közt, kiket szeret."… hát igen, de jó lenne.
Üdvözlettel: Fredrick
Szia!
Jó lenne bizony…, de az élet nem "habos torta", mint tudjuk…
Köszönöm soraid!
Üdv: Gyömbér
Az még hagyján, de hogy kb egy töredezett tortalap…
Szívesen!
Fredrick
Egy nagy adag cukrozott tejszínhabbal be lehet teríteni és akkor még édes is lehet. Egy ideg. Amíg össze nem rogyik a hab és el nem olvad a cukor.
Gy.
Kedves Gyömbér!
Nagyon szép utalások,sorok-közötti
gondolatmenet,mely oly´sokat ´félt´!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Igen, ez amolyan "sorok közötti" vers.
…és sokat is félt…nagyon sokat.
Köszönöm szépen soraidat!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Ahogyan Te mesélsz, nem mesél úgy senki.:)
Tényleg, mint egy mese, csak éppen a szívig hatol…
Szeretettel!
Ida
Köszönöm Kedves Ida!
Ha már mese, akkor leginkább valami szomorú Andersen… sajnos…
Pedig lehetett volna valamiféle vidám, jókedvű mese is. Tudod, én írtam le, de nem én "írtam".
Biztosan érted.
Szeretettel üdvözöllek: Gyömbér
Néha egy kavics a legdrágább kincs!
Párja nincs….
Ó igen! Azok a gonosz szelek…
Keresd meg!
Hátha mégis megvédheted…
Nagyon kedves mese lett!
Kedves Dóra!
Látod, erre nem gondoltam! Megkeresni… hm…
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Szerintem ott a parton súlyt is van már… Amit el tudunk engedni, azt úgyis visszakapjuk, na meg fordítva is asszem! 🙂
Szépen zártad nagyon!
A legjobbakat Neked, szia!
Szia Cyan!
Köszönöm az olvasást is és a "legjobbakat" is! 🙂
Üdv: Gyömbér
súlya.. 🙂
Jaj, de aranyos vers, mennyi sok gondolatot ébreszt, érzést kelt fel! A Duna, az evezés, a szerelem, minden benne van. És gördül, cseng, bong fülemben.
Jaj, de aranyos vers, mennyi sok gondolatot ébreszt, érzést kelt fel! A Duna, az evezés, a szerelem, minden benne van. És gördül, cseng, bong fülemben.
Szia Bödön!
Na igen! A Duna valahogy mindig ott van. Látod, az örök. Talán ezért is szeretem annyira.
Köszönöm, h. erre jártál!
Üdvözlettel: Gyömbér
Nagyon szép. Amikor már egy apró kavicsot is képesek vagyunk megszeretni, az hatalmas lélekre vall, és a legszebb érzés.
Öröm volt olvasni. 🙂
Szia!
Köszönöm a gondolataidat! Örülök, hogy tetszett a vers! 🙂
Üdvötlettel: Gyömbér
Kedves Gyömdér!
Bizony a vízben súlya vész a kőnek. Szép , gondolatébresztő vers.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Az, hogy a vízben súlya vész a kőnek…természetes…
De a vízen kívül? Ez már elgondolkodtató lehet…
Köszönöm szépen, hogy olvastad!
Szeretettel üdvözöllek: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Ez is egy remekmű, csodálatos.
Szerintem ez a kavics, nem is kavics, valami más, valami olyan, amit ha elveszt az ember az sokkal nagyobb veszteség, mint egy kavics.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Köszönöm soraidat! Vannak az ember életében kisebb – nagyobb veszteségek. Ezek amolyan "életvelejárói" .
Személyek, helyzetek, állapotok, tárgyak, életszakaszok.
Aztán ha "elmúlnak", vagy veszélyben van a közelségük, létük, az ember hiányt érez és valamiféle felelősségfélét a jövőjük iránt. Még akkor is, ha az "csak" egy "kavics".
Vagyis legalábbis nálam ez így van.
Na, ez elég nyakatekert lett! 🙂
Üdv: Gyömbér
Csodaszép vers lett ez is kedves Gyömbér 🙂
Szeretettel gratulálok: Zsu
Szia Gyömbér! 🙂
Elképesző, hogy egy kavics (a kavics) mit hoz ki belőled! 🙂
Nagyon tetszik a vers, ráadásul arra ösztönöz, hogy lazuljak.
Azt mondom, aranyos. Aztám neg azt, hogy tartalmas. Azt meg sem kérdezem, hogy megzenésítetted-e. :)))
Bennem megszületett a tanulság, ezt az imént már leírtam. Jó lenne követni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jó ez a "lazulósdi"!
Tudod, én azt hiszem, egy csomó mindennel úgy vagyok, hogy a saját túlélésem érdekében úgy csinálok, mintha "lazulósdit" játszanék vagy mintha elhülyéskedném kissé a dolgokat… Pedig nem, vagyis de! 🙂
Örömmel láttalak!
Gyömbér
U.I. Zene még nincs hozzá, mert nem volt időm mostanában előszedni a gitárt, de idővel lesz… 🙂
:DDD Ezt tökéletesen értem. Én is úgy teszek, mintha… :DDD
Attól még lazulok… :DDD:)))))))
Jó itt, éppen ezért. 🙂
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, Te nagyon jó fej vagy, ha szabad ilyet mondanom!?
Örömmel láttalak ismét! 🙂
Gyömbér
Köszi, ez most jól jött! :DDD
Én is ilyennek tartalak. 🙂
Szia: Kankalin
Szia!
Tudod?
Vannak makacs kavicsok.
F.
Susanne, köszönöm!
Szeretettel: Gy.
Kedves túlparti!
…és visszamászik? Nagyon messziről is? …és aztán mi lesz? Lehet rá festeni katicabogarat, csigát és virágokat? Mert ha egyszer kipingálják, tudod a többi kavics közé már nem mehet. Ki fog lógni a sorból…
Köszönöm az olvasást!
Zsó
Kedves vers…
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen, kedves Judit!
Gyömbér
ok!
tudod, ez egy olyan "bumeráng" kavics.
és húzd le a fejed, ha visszarepül
MER FOG!
és olyan kavics, aki sose sértődik meg
ha súlytalannak is nevezik
leszokott erről, megszokta már
és nem zavarja
pofátlan, szemtelen kavics
/vagyok
Ez nem szemtelenség és pofátlanság pedig végképpen nem. Ez valami egészen más… Te is tudod! 🙂
Zsó
Szia Gyömbér! Jönnek-mennek az életünkben az emberek, tárgyak, emlékek, némelyiket olyan fényesre csiszoljuk, hogy elvesztik kavics mivoltukat, mások meg maguktól lesznek elveszett kavicsok, de az igazán fontos kavicsokat ott kell tartani a kezünkben 🙂
Nagyon imádtam a versedet!
Hanga
Szia Kedves Hanga!
Olyan jó, hogy újra itt! 🙂
Az igazán fontos kavicsok nagyon különlegesek…azt hiszem.
Szeretettel láttalak!
Gyömbér
…megint itt!
Nagyon szép igazán!
Üd:sailor
Szia Gyömbér, nekem is van egy Kavics c. versem, és olyan érdekes volt olvasni, hogy Nálad ez mit hozott ki:-) Hát a képzelet határtalan az már biztos, de azért vannak hasonló elemek. Nagyon jó volt olvasni a versed, nagyon tetszett!
H.