Hulló könnycseppek,
Akár a virágszirmok a fáról,
A Nap sugarai átölelnek minket,
De te reszketsz; látom, hogy fázol.
Miért remegsz? Hát nem látod?
Én még felmelegíthetlek, ugye nem bánod?
A távolság, mit körénkfont az idő,
Talán még gyógyítható, talán még nem késő.
A szép emlékek mégis halványodnak,
De nevetésed még fülemben cseng,
Szívünkben tervek voltak, vágyak,
S mi maradt helyette?
Széttörött álmok, hulló könnycseppek.
Beteg a szív és beteg a lélek,
Mi egykor összetartozott, széttépte
A mohóság, szétszaggatta a vád,
Vád és vágy az elérhetetlen után,
Minket nem köt össze semmi már,
Idegenek vagyunk csak, nem egy pár,
Üres vagyok nélküled mégis:
Beteg a szívem és beteg a lelkem is.
6 hozzászólás
Nagyon szép vers! Jól megfogtad a pillanatot!
Gratulálok!
Deiphobae
Szia Deiphobae!
Köszönöm szépen a kedves szavakat.
Üdv: Scarlet
Fájó gondolatok. / egyszer majd megnyugszik a szív /
Gratulálok szeretettel. oroszlán
Mennyire igazad van, kedves oroszlán. Köszönöm, hogy írtál.
Üdv: Scarlet
Kedves Scarlet!
Az utolsó két sorban érzödik legjobban,
miért vagy beteg!
Gratulálok,igazán tartalmas írásodra!
Üd:sailor
Köszönöm szépen sailor!
Üdv: Scarlet