Vad volt az éjjel, szennyes, fürge. Még
Üveges sörrel ültek a fiatalok,
Százasok zörögtek, egy főre két rozé
Jutott; házmester, kicsi, nagy, vicé,
Koktélok ginnel, keserű Unicumok.
Egyszerre minden vendég fölött kimúlt
Az értelmet sugárzó apró kislámpa,
Mindenki torkába égetett szesz hullt,
S az asztal tetején egy leányzó gurult
A részegség messzi távolságába.
Bűnösen állt a kocsma. Egy sovány
Szakács kezében égett a drága
Cigarettája, s zord arcában tétován
Terült el egy ököl, s lett halovány
Néhány szó emléke, s azok szinonimája.
Kérdeztem, de hang még nem felelt,
Csak a kocsma többi lármái zengtek;
Bennem egy pillanatra viadalra kelt
Előbb jóhiszemű, de aztán goromba kedv;
Hangomra a halottak is felébredtek.
Kuss! Álmélkodva néztek, majd jutott
Eszembe; ennek a műszaknak, lassan, de
Végre vége, megfogtam a gumibotot,
S nem várták ami nekik ezután kijutott,
Vér csurgott – így adtak egy rendőr kezére.
/ Tóth Árpád – Körúti hajnal /
9 hozzászólás
Szia! Ez jó! De sztem jelezni kéne, kinek a verse alapján íródott! Üdv: én
Köszönöm szépen, mostantól jegyzem azt is! 😉
Dani
Kocsmai, vagy körúti, nem mindegy! 🙂
Tóth Árpád karúti hajnala után neked sikerült egy igazi "ütős" kocsmai hajnalt bemutatnod!
Magam részéről szeretem az ilyen átiratokat.
Barátsággal gratulálok! 🙂
Dodesz
Kedves Dodesz! Köszönöm szépen a hozzászólást!
Dani
Szia! Nem rossz vers. Egy kicsit hiányoltam a láttató jelzőket, egy-két szinesztéziát, ha már Tóth Árpádra "hajazik".
Üdv: Kati
Kedves Kati! Van még mit fejlődnöm abban az irányban, köszönöm a kritikát! 🙂
Dani
Kedves Winter Heart!
Tetszett az átiratod,
ahogyan egy fröccsel átitatod
a verset.
Köszi e néhány percet! 🙂
Nagyon jól sikerült az átirat!
Megmosolyogtattál ismét!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm a hozzászólásokat, örülök, ha elnyerte tetszéseteket!