az öregség ajándék
mondják sokan jutalom annak
aki bent van és egyedül
nem lát túl a sorokon
befalazva ül egy szobában
ha ránéznek azt sem érti
érzékei tompák még a fényeket is féli
ha süt a nap bántja a szemét
melegét ellöki magától
kötött kelmébe burkolja testét
közben szenved a magánytól
mindenki megöregszik
suttogott a fiatal fiú
toleráns mert nem vívott
még elég háborút
az ideg néha ívet hajlít
a szelíd bájra is
megszakítja a rostokat
kitépi a türelem szárnyait
4 hozzászólás
Kedves Edit! A versed érdekes és gondolatgazdag. Kétszer is elolvastam. Nekem tetszik, gratulálok hozzá.
Köszönöm Madár!
Szia Edit!
Ez az írásod is nagyon tetszett!
"befalazva ül egy szobában
ha ránéznek azt sem érti
érzékei tompák még a fényeket is féli"
Annyira,de annyira ´eltalált´!
jaj az öregothonban lehetnek ilyen körülmények!
Egyike a legjobb írásodnak!
"az ideg néha ívet hajlít
a szelíd bájra is
megszakítja a rostokat
kitépi a türelem szárnyait"
Nagy elismeréssel gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm!