Láttál esendőnek, gyönge hajósnak,
bolondnak, szépnek, igaz altatónak.
Láttál megtört szemű félistennek,
és kenyéren az olvadó jajnak.
Láttál zuhanó álmok közt fergeteg-
nek, zajos villámok közt báb-embernek.
Láttál csak szirmok közt megbúvó csóknak,
láttál kést rejtő bohókás-bohócnak.
Gyönge álmok megtört szerelmese, én!
Halld hangom, s tudd, szerelmem oly biztos,
mint rossz alvó ajkán a gyötrelem,
mint a szél-sírása a késhegyen.
Veled beérni ezer áldás talán,
mely csapong és tobzódik az éjszakán.
Látod, esendőségem azt súgja tán:
te vagy bennem, ki örök és oly vidám!
4 hozzászólás
Szia !
Üdv. a klubban 🙂
Tetszett az írásod, csak így tovább !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm szépen, igyekszem! 🙂
Zsolti
Szeretettel gratulálok kedves Zsolt!
Szép verset hoztál.
Üdvözlettel: Ica
Köszönöm szépen!