Valami megmozdult bennem
az előbb.
Akár egy buborék kiszökött…
Mintha egy másik
lélek lenne,
aki testembe költözött.
Nem jobb, nem rosszabb, mint az
elődje,
ki megélt már néhány tavaszt,
s kisurrant belőlem egy
rövid időre
hellyel kínálva amazt…
…amazt, kit ő szült és nevelt
fel csendben,
kinek apja a tapasztalat…
Meddig bírja e testben
a létet?
Elszökik ő is, vagy velem marad?
4 hozzászólás
Érdekes gondolat, tetszetős kivitelben!
Szia:9Hát ezt nagyon jól megírtad, és ez nagyon hosszú beszélgetés lenne:)Úgy hogy
Most csak ennyi:Nagyon tetszett ez a versed is!!!!!!!!!
Szeretettel:Kriszti
Szia:)Hát ezt nagyon jól megírtad, és ez nagyon hosszú beszélgetés lenne:)Úgy hogy
Most csak ennyi:Nagyon tetszett ez a versed is!!!!!!!!!
Szeretettel:Kriszti
Nagyon jó vers! erről valóban lehet elmélkedni. Gratulálok kedves Gyömbér:)