Láttam a tájat: fényködben fürdött,
s hajnali madárdal köszöntött. . .
Már tudom, a szép áthatol valóságomon,
s bennem a homály is fényeken oson –
Megvan a meghitt gondolat,
elkíséri a zord napokat,
simogat, mikor a szellő arcomon táncol,
s a nap sugarát rám teríti, mint fátyolt –
Mind . . . mind Vigaszom a fájban,
kóbor imáim sóhajában
Valaki átölel, az idő velünk halad,
s a vízparti fűzfa alatt
csöndesen megbújik a pillanat . . .
12 hozzászólás
Szia!
Hát…Te tényleg tudod!!
Nagyon dallamos, szomorúan simogató vers!
grat.
leslie
Köszönöm…
Jólesik, hogy szépnek érzed..
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Kellmes, de érdekesen ellentmondásosnak tűnő képeid teszik igen értékessé művedet. Nagyon tetszik! Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Ne haragudj, hogy csak most reagálok hozzászólásodra!
Köszönöm a gratulációt! Jólesik, hogy elérte leked írásom…
Szeretettel: gleam
Szép!
Üdv. ÁE
Köszönöm, kedves Emil!
Szeretettel: gleam
Idézem
"Már tudom, a szép áthatol valóságomon,
s bennem a homály is fényeken oson -"
Nagyon érintö írás!
Szeretettel.sailor
Kedves Sailor!
Olykor azért a homály erősebbnek tűnik, mint amikor a felhők eltakarják a napot. Csak ne felejtsük el sosem, hogy a felhők felett mindig kék az ég és ragyogóan süt a nap!
Köszönöm, hogy olvastál…
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
mind Vigaszom a fájban.Ez egy szép sor.Nekem az egész tetszett.
Nem egy vidám, de mégis valahogy meghitt.Tetszett.
Szeretettel:Ági
Örülök, hogy így látod, kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Már tudom, hogy érdemes volt elolvasni versedet. S érdemes lesz visszatérni hozzá.
Laca ⚘
Kedves Laca, kérlek, ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de elkerülte figyelmem ez a hozzászólás.
Nagyon sajnálom!
Örülök, hogy érdemes volt elolvasni, s visszatérni is talán.
Köszönöm!
Szeretettel: gleam