Mélybordó rózsafa
száz virággal terhes,
harmattal cimboráz,
szerelmeket gerjeszt,
emel vagy sárba ránt
– költészet cinkosa.
Foltos platánfasor
meseországba vonz,
fény-árnyék játéka
lombok között motoz,
hűvös áhítata
lep el, ha rám hajol…
Szomorúfűz karol
megbúvó rejteken,
titoktartó ágak
sátora rejt engem,
ha perzselő vágyak
kúsznak hamu alól…
Nyírfa fehér törzsén
csorduló nedve hull,
a zsendülő tavasz
rügyekbe csúcsosul,
s ezer zászlót fakaszt
harsanó légörvény.
Mind közt legkedvesebb
hársfa, a gyógykehely,
illatözöne száll,
messziről bódít el,
főzete felpáráll,
nyugalom kegye lep…
10 hozzászólás
Kedves Irén!
Nekem meg a versedtől lep el a nyugalom. Olyan harmóniát áraszt a versed, hogy palackozva osztanám. S ez nem udvarias édelgés! Tiszta a versed mint a patak vize. Ilyenekre vadászom én, s nem a "nyakatekertnemértem" dolgokra. Jó volt felüdülni.
Üdv
((Zoli
Kedves prince!
Én sem szeretem a nyakatekert dolgokat. :))))
Boldog vagyok, hogy néhány cseppel szolgálhattam a felüdülésed! :)))
Nagyon szépen köszönöm!
Kedves Irén!
Egy kicsit a tavasz hangulatát érzem…
Köszönöm, Judit
Kedves Juditkám,
igen, már nagyon várom, és hátha az emlegetése előrehozza jövetelét…
Minél több év múlik, annál jobban utálom a telet…
Köszönöm, hogy írtál.
Kedves Irén!
Már a cím is vonzott, a többi pedig elandalított. Milyen kár, hogy csak vers…
Szeretettel: pipacs 🙂
Pipacska, fel a fejjel, ha a köd néha felszáll, már látni a rügyeket…
Én is biztatom magam.
Addig meg andalogjunk…
Szeretettel Irén
Nagyon szép vers ez a fákról. Az ilyen kifejezésektől mint: titoktartó ágak sátora rejt engem, vagy,a zsendülő tavasz rügyekbe csúcsosul,mindig le vagyok nyűgözve.
Köszönöm, szusi…
rendkívül érdekes vers minden növény más érzés, més hangulat, nekem tetszik:)
Ennek őszintén örülök! :)))