Még nem tudom hova visz az út
Csak érzem hogy egyre húz.
Merre vezet, még nem tudom,
Göröngyös úton ballagok.
Hegyi ösvényen a fák között
Madárka csicsereg sárgult levél zörög.
A friss forrás vize hangosan csobog
A testem itt van de lelkem már távol valahol.
Nem gondolkodom, csak lépkedek
A külső zaj is egyre csendesebb
Itt belül halkan a hárfa hangja szól
Vagy csak a levelek s a képzelet dalol?
3 hozzászólás
kedves Anikó!
Nem mindig egyezek az idézetekkel amit leírok, de valahogy egy megnyugtató érzés, hogy a nagy emberek sem mindenben tökéletessek. Például versed cimével kapcsolatban Franz Kafka egy idézete jutott az eszembe:
"A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és merre visz az út."
Az én szerény véleményem szerint a szerelem, az mindig egy probléma, mert önző. A szeretet megelégszik avval, hogy ad, A szerelem az nem. Az nem csak adni akar, hanem kapni is, és még követel is. A követelés az pedig mindig problémávak jár. Annak ellenére, jó volt olvasni a versedet, mert mind ezek ellenére amit írtam, mindannyian akarjuk, és mindannyiunknak kell is. A szerelem. A problémák ellenére is.
üdv Tóni
Szia!
Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Nekem is tetszik a vers, szép gondolatokat fogalmaztál meg benne.
Jó volt elolvasni.
Én is küldök Neked a szerelemről egy idézetet, saját alkotású gondolataim gyűjeményéből:
"SZERELEM
Megtaláltam Őt, már nem vagyok egyedül.
Mindig ott van mellettem. Együtt álmodunk.
Álmodozom Vele csendben és békességben."
Szeretettel: Kata