Mint egy angyal, ezüst tűk örvényén,
úgy hullottam alá életedbe,
egyhangú imádat mítoszaként
idomulsz szelíden tenyerembe.
Mint szúnyog, melynek ízlelés a lét,
lüktető vérem vad mámorában,
izzó mélység tengerében alélsz ,
test és lélek sóhajába zártan.
Mint gyenge virág végső bomlása
a nyárból, vágyakat átengedve
katartikus ősz rabigájába,
Te lettél legbensőm jobbik fele.
Mint fáradt vándor hold-szőtte éjben,
szívemben nyugovóra tért álmod,
maradunk kies végtelenségben
egymásra lánggal tetovált billog.
7 hozzászólás
Csodaszép képek,érzések,hasonlatok!
Elismerésem:sailor
Csodaszép képek,érzések,hasonlatok!
Elismerésem: Noémi
Köszönöm az össz- visszhangot, szép éccakát Nektek! :))))
Tényleg szépeket!:)
Egyedi képeid remekek!! 🙂
Örülök, ha így gondolod… 🙂
Jó éjt!
Huhh:)
A végét nagyn eltaláltad Cya:)
Remek vers !
Gratula !
Szeretettel: Zsu
Aranyos vagy, csak próbálkozom… 🙂
Bár az alany jól bírja!:)))))))))))))
Köszönöm véleményed!
Pussz!:)