Szomorú nap ez a mai,
hisz tőlünk távozott,
ki nekünk oly sok szépet adott,
s cserébe jót alig kapott.
Egy nap jöttünk a templomba,
én alig tíz évesen,
s Ő, mint lelkipásztor,
kit a szeretet vezérel.
Mosolya és szép szavai
gyermekkorom része lett,
hisz oly sokat tett lelkünkért,
`mit soha nem feledek.
Felnéztünk mi Őreája,
mint templomunk tornyára;
tetteivel bizonyított,
ha bántották is – kiállva.
Fáj ez is, mint minden búcsú,
de előttünk az legyen:
szeretetben, nagy rést hagyva,
csak a Jók mennek el!
Béke Poraira!
3 hozzászólás
''…szeretetben, nagy rést hagyva,
csak a Jók mennek el!''
Kedves Klára!
Nagyon szép emlékverset írtál a plébános úr tiszteletére, biztosan szívesen fogadják a helybéli emberek a szépséges soraidat, még ha szomorúság is van a szívekben.
Szeretettel : Őrni
Kedves Őrni!
Igazán örülök, hogy szépnek véled a verset és ezáltal kis örömlángot varázsoltál a mai napon is oly szomorú szivembe.
Szeretettel köszönöm: Klára
Kedves Őrni!
Igazán örülök, hogy szépnek véled a verset és ezáltal kis örömlángot varázsoltál a mai napon is oly szomorú szivembe.
Szeretettel köszönöm: Klára