Nekünk is volt egykor tavaszunk,
Mikor indultunk egymás felé,
Mint madár röppen rügyek között
Fészekre vágyó párja elé.
Szép tavaszunk volt egykor nekünk,
Ölelésünk elűzött minden
Kételyt, hittük, létünk gyümölcse
Beérik majd a hosszú őszben.
Tavasz tüze elkísért minket
A gondokkal terhes nyárba,
Vigyáztunk, kései fagy ne érje,
Lobogjon termést oltó lángja.
Mikor csendes gyümölcshullásban
Elmentél nyárutó havával,
Könnyét hullatta érted az ősz,
Hantodra borult rőt palástja.