Nem kell apropó, alkalom
elmélázni a kispadon,
alvó emlékekkel telik
a kert, tűnődnék reggelig,
egy emberöltőt visszaszáll
a gondolat. Utolsó nyár…
Repül kis időcsónakom
anyámhoz, régi, szép napon,
mikor még bíztunk mindketten
a homo sapiensekben.
Margit szigeti fák alatt
a gyors idő tunyán haladt,
sőt megrekedni látszhatott.
A kerthelyiségben táncdalok
és csörgedező sanzonok
hulltak a parkba, mint homok
tétova ujj közt elpereg.
Meg-megálltak az emberek
a sötétbe hullt platánsor
alatt, s a szálló faláról
verődött vissza a meleg.
Láttam, a kisebb szendereg,
pilled a nagyobbik lányka,
elteltek élmény és málna
ízével, vízszagot sodort
a poros nyár, hétvége volt,
és egybefolyt szín és dallam
elfakulva, lassan. lassan,
s mint szél sodorta áradat
tolultak bennem a szavak,
kapcsos könyvből vett őszikék
ízével telt az esti lég.
Egy ritka békés hangulat
a megnyugvásnak tárt utat,
hogy szép az élet, igazán.
Félévre rá ment el anyám.
10 hozzászólás
Kedves Irén! Peregnek a verssorok, futnak az emlékek, Mint a homokórában, pereg a homok a tarka múlt úgy pereg versedben. Andalítóan édes, gyönyörű. DE jön az utolsó sor – a fájdalmas kontraszt. Meghatóan szép vers! Üdvözlettel: én
Nagyon köszönöm, Laci!
Kedves Irén!
Régi nyarakon ott sétáltam veled a Margit-szigeten. Milyen ismerős képek, hangulatok, szinte visszavittél kis csónakoddal engem is az időben.
Ezt a két sort nem érem a versedben:
"mikor még bíztunk mindketten
a homo sapiensekben."
Mivel ezt a két sort beletetted a versbe, olyan érzésem volt, mintha anyukád azért ment volna el, mert valamilyen formában az ember/ek/ okozta/k/ a halálát.
Judit
Juditkám, nem azért ment el. Én csak az akkori lelkiállapotot rögzítettem, ami hozzájárult a nap szépségéhez. A bizakodást, a nyugalmat. Annál nagyobb kontraszt az utolsó sor.
Kedves Irén!
Fantasztikus sorok, fantasztikus vers. (Bocsánat a lelkesedésemért!)
Szomorú lezárásod szinte rám kiált, hogy diszkrét főhajtással olvassam e sorokat. Részvétem, bármikor is következett be ez a nagyon szomorú eset.
De hiányérzetem lenne, ha nem írhatnám le, hogy ilyen csodálatos verssel ritkán találkozom!
Szeretettel
Zoli
Nagyon köszönöm kedvességedet, Zoli!
Sok elismerést kaptam a versért, én is nagyon szeretem.
Kedves Irén !
Nagyon szépen vezeted a gondolatokat, szinte benne voltam, és átéltem …jöttek a gondolataid, amelyek érzésekké váltak…szépen fölvezetted, és jött az utolsó sor….Ez nagyot ütött a szívemen. Sajnálom …
Szeretettel olvastam megindító versed.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Rita
Kedves Rita, örülök, hogy olvastad, és írtál is hozzá. Köszönöm szépen. Megpróbáltam visszaadni azt a leírhatatlan nyáresti lebegést, folyó és virágillatot, nyugalmat, ami a békességet jelentette … amire aztán váratlanul egyszer csak beborul az ég…:(
Kedves Irén!
Élmény olvasni ezt a versedet, szinte megelevenednek előttem a képek, sodor magával, a vége pedig megráz, felráz, de mégsem szomorít el, a halál is az élet része…
Üdv: Klári
Köszönöm, Klári. Része az életnek, de megbarátkozni vele lehetetlen, csak ha már nyűggé válik a lét…