nem mondhatom, hogy ismerem,
mert mindig más,
ez nem vitás,
bal szeme jég, a jobb parázs.
Jobb kézzel elvesz a ballal ad,
bal lába elfut, a jobb marad,
jobb féltekéje mélyen érez,
a bal minden érzésre rákérdez…
A szíve talán egy, és egész (ezt remélem),
amint nézem a tükörképem…
5 hozzászólás
Jajj, ez jó, a tükör, az csodás, már engem is megihletett. Remek kis verset faragtál 🙂
Hanga
szia Gyömbér!
Isten hozott a “tükör-klubban”!
Nagyon trükkös kis versike, abszolute nem
gondoltam az elején, hogy mi lesz a vége.
Remek!
ölel leslie
Nekem is nagyon tetszik, azt hiszem lassan te is bekerülsz a kedvenceim közé. 🙂 Poppy
Szia!
Sokmindenre gondoltam olvasás közben, de a tükör teljesen felforgatta…inkább megforgatta az egészet, de hát ez a tükör sajátossága. Kétszer kell elolvasni, mert ez tükörírás…jó trükk.
Köszönöm! :)))